Jarnó József: Magyar miniatürök

A mesemondó

is, — akkor erős lesz majd ez a nép is itt... És élni fog... Hiszen volt már idő, amikor élt... ...A király jutott most az eszébe: nem Ferdinánd, az élő, de Mátyás, a halott. — Igen, akkor élet volt, — ma már kevesen tudják. De erre is meg kellene tanitani a népet, — talán az urakat is. Meg kellene irni a magyarok históriáját, — hadd okuljanak belőle... És magyarul kell megirni! — Ha latinul irom, csak papok olvashatják, én pedig nem a papoknak akarok könyveket adni! Herakles izmait érezte feszülni a bőre alatt: mennyi mindent kell tenni! Az éjjeleknek is nappalokká kell lenniök, hogy mindez elkészülhessen ... Nem birt továbbmaradni az ágyban. Felkelt s a sötétben tapogatózva megkereste s meggyújtotta a mécset. Előkeresett egy tollat, leült az asztalhoz és lassú, nehézkes belükkel irni kezdett: — Chronika az magyaroknak dolgairól, mint jöttek ki az nagy Scythiából Pannoniában. És mint foglalták magoknak az országot; És mint birták azt hercegről-hercegre... ... A toll lassan megállt a papir felett. S Heltai Gáspár félhangosan, szinte kiáltva mondta maga elé: — Igen, igy kell: magyarul. Az irás a gyertya, melyről Krisztus urunk mondotta: »a gyertya pedig nem azért gyn j tátik, hogy 24