Jarnó József: Magyar miniatürök

A fantaszta

Ezek eddig mindig csak kicsinyes, játékos dolgok voltak: játék a szavakkal, játék az emberekkel... Ezeket olvasni szórakozás, időtöltés .., — Kérlek, képviselő ur, ne bántsd a legnagyobb magyar regényírót! — szellemeskedett valaki. — Egyszer már meg kell mutatni, hogy ami van, rosszul van! Hát most megmutattam!... Hogy nemcsak mul t van, de jövő is, — sivár magyar jövő... S ha van még erős, becsületes, élni akaró és merő ember ebben az országban, hát ez mind arra kell, hogy ez a jövő másmilyen legyen! Jobb! Pusztul az ország, pusztul Európa, háború háborút követ s minden uj háború azl mutatja, hogy a régebbiek pusztítása, öldöklése ártatlan gyerekjáték volt csak... S nem okul senki, ugv állunk itt, mintha bizonyosak lennénk, hogy a világ ezer év múlva is ugyanilyen világ lesz, mint most ezen az álmos délutánon... Nem akarjuk meglátni, hogy uj dolgok, eszmék forrnak, vajúdnak, születnek körülöttünk! Hogy van egy uj osztály: a munkásság... Hogy az izmos főurak helyét hasas bankárok foglalják el... Hogy megszületett egy misztikus lehetőség, melyből egyaránt lehet Isten, vagy ördög: a technika... Hogy u j veszélyek teremtek: egyre több az ember s egyre kevesebbre van szükség. .. S senki se akarja észrevenni, hogy megváltozott a dolgok végtelen sora s hogy ez a fejlődés száz év alatt fejtetőre állit mindent... 128