Jarnó József: Magyar miniatürök

A lovag

kevés kedve volt a merészebbjének is... Balassa Bálint ingerülten járkált fel s alá a várudvaron. Ezer gondolat, emlék kisértett a fejében. A feleségére gondolt, akinek kedvéért ez a várat elfoglalta s a sógorára, aki őt minden bűnökkel megvádolta a király előtt: bitorlás, vérfertőzés, világi és egyházi törvények semmibevevése .. : Balassa Bálint elmosolyodott: távolinak, idegennek érezte magától mindeme dolgokat. Most már csak a büszke, gazdag Losonczy Anna járt az eszében. Ez az asszony, aki végigkisérte az egész életén. Akinek a képét akkor is a szivében hordozta, amikor más asszonyokat ölelt. Ez az egyetlen asszony, aki nem hódolt meg soha Balassa Bálint szavai és csókjai előtt... — Talán másképen is lehetett volna... Talán, ha Losonczy Anna... De most már mindegy, közelednek a király csapatai, hogy megbüntessék a lázadót... Most már mindegy... Vagy mégsemI Egy ut még van! Az ingerültség gúnyos dacba csap át s olyan lesz a hangja, mintha kacagás volna a harsány vezényszó mögött: — Hadnagy, ide hozzám! Kcményvágásu vitéz áll meg előtte. S Balassa Bálint szavai már keményen döngenek, mint az ágyúgolyók: — Hozzál ide egy pápista papot! A mi papjaink kimondták: vérfertőzés a házasságom, — a pápista papok majd mást fognak 13