Jarnó József: Magyar miniatürök

A honvédőrnagy

...A fiatalok klubjában néhány izgatott fiatalember lézengett csupán. Az ő szemük tüzéből nőtt ki a forradalom. Az ő szavukban lázadt a jobbágy milliók ezerévnyi vterejtiéke. Az. ő hitük rántotta száz évvel előre a népet, mely előtt el akarták zárni mindörökre az utat. Tudták: a budai vár ágyúi mögött már gyújtott kanóccal várnak a császár tüzérei, a pozsonyi gyűlés nagyurai már felébredtek a kábulatból s visszafelé csavarint j ák az idő elugrott kerekét, a német polgárok reménykedve néznek Bécs felé, hátha csakugyan véget vet itt is a rebelliónak a császár, — a paraszt pedig nem ébredt fel, mert erős volt az altató nagyon, amit évszázadokon keresztül adagoltak számára az urak és a papok. Mégis, hitték: talán még lehet ébreszteni, talán még egyszer lángra lehet lobbantani a tüzet, mely március 15-én gyulladt s talán azért aludt el olyan gyorsan, mert senki se próbálta elfojtani... Tüzes szavak hulltak még, de nem lelkesedés lobogott bennünk, hanem a keserűség parazsa, mintha már a húszévesek is elöregedtek volna. Egy sarokból hangosan csattant a szó. — A tisztelendő urak kivették a paraszt terméséből a tizedet, de eszének tizedrészét sem hagyták meg! ... Felcsapódott az ajtó. Nyurga, kecskeszakállas fiatalember lépett be. A termen 104