Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Mészáros Sándor: Egy gyermek vallomása

egész dolgot úgy vettem, mint isteni gondoskodást. Másnapra megbeszéltük, hogy hol fogunk találkozni, és ezzel meg is volt az üzletkötés. Másnap reggel a Nyugati pályaudvar előtt nyolc órakor találkoztunk. Ez volt számomra a legbiztosabb hely, mivel még nem nagyon ismertem Budapestet, és véletlenségből megtörténhetett volna, hogy elkerüljük egymást a sok jövő-menő ember között. Számomra pedig fontos volt, mondhatnám, életfontosságú az „üzletkötés". Reggel az én emberem pontosan megjelent a megbeszélt időben. Átvettem tőle a bőröndjét, és útnak eredtünk. Ha hosszabb utat mentünk, akkor felszálltunk a villamosra. Útközben bővebben tudomást szereztem a küldetésemről. Az én feladatom természetesen az ő követése volt a bőröndjét hordozva. Ő pedig ügynöki tevékenységet végzett az egyik cégnek, megrendeléseket gyűjtött nyakkendőre, valamint férfi és női ruhaneműre. Az üzletekben őt már ismerősként és barátságosan fogadták. Néha a kedvességből nekem is jutott valami. Közben ő is ittott meglepett egy kis frissítővel, nyalánksággal. Majd amikor napi küldetésemet befejeztem, korrekten kiegyenlítette az órabérem. Ez a munkaviszony kissé megédesítette keserű sorsomat. Sokat beszélgettünk véle, nagy élettapasztalata volt, sokat betegeskedett, és az utóbbi időben mindkét lábán érgyulladás volt trombózissal, és ebből kifolyólag volt szüksége a segítségemre. így hát mindketten jól jártunk. Az egyik éjszaka, amikor nem tudtam aludni, eszembe jutott, hogy lenne nékem egy nagyon jó és kedves ismerősöm Budapesten, akire még az édesanyám hívta fel a figyelmem akkor, amikor eljöttem otthonról. A címét odaadta, hogy ha segítségre szorulnék, keressem fel őt. így aztán az egyik délután bátorkodtam őt felkeresni. Ez pedig nem volt más, mint a tanító nénim, az első és második osztályban tanított engem az 1937-1938-as években a szülőfalumban, Pozbán. Leánykori nevén Szabó Erzsébetnek hívták, később férjhez ment dr. Hetényi Rezsőhöz, Léva város alispánjához. 1938-ban meghurcolták őt, majd letartóztatták és becsukták nemzetiségi magatartása miatt. A dolog úgy történt, hogy vallásos összejöveteleket, úgynevezett bibliaórákat szervezett a falu asszonyainak, amelyen sokszor mi gyerekek is részt vettünk édesanyánkkal. Ezek az összejövetelek az esti órákban történtek. Imádkoztak és közben vallásos énekeket énekeltek, a tanító néni pedig hegedűn kísérte őket. Nagyon kellemes esték voltak ezek. Bizo98