Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Viczen István: Száműzetés

Viczén István (Tornaija) SZÁMŰZETÉS 1. Bevezető Szülőföld! De sok szépet és jót olvastam életem folyamán a szülőföldről, hazáról és hazaszeretetről! Jelesebbnél jelesebb írók és költők vetették papírra a szülőföld és a haza szeretetét, annak varázslatos szépségét! És bennünket a legkedvesebbtől, a legszebbtől fosztottak meg annak idején. Mert minden ember azt a tájat, falut vagy várost tartja a legszebbnek, ahol született és gyermekkorát leélte. Erre egész életében szívesen emlékszik vissza, még akkor is, ha a jobb megélhetés reményében máshová veti is a sors élete folyamán. így vagyok ezzel én is. Nékem a gömöri táj a legszebb, mely tájba festőien beleilleszkedik a Turóc völgye, és a lassan, csendben folydogáló folyócska mentén, távol a nagy forgalom zajától, méltóságteljesen meghúzódó falucska, Deresk. Ez az én szülőföldem. Szülőfalum, ahonnan történetem elindult, dombokkal körülövezett kis település, baloldalról a Gömör-Szepesi Érchegység erdős nyúlványai húzódnak alá a Turóc patakkal párhuzamosan. Gömörország szívében fekszik, attól a helytől kb. 12-15 km-re északnyugatra, ahol Mátyás király a gömöri szőlőben hajdanában az urakat megkapáltatta. Különben a szülőfalum régi település. Az Ákosok részére történt adományozásáról szóló oklevél már 1243-ban említi mint települést. Pusztította tatár, török, a zálogbirtokosok kizsákmányoló adóztatása, de a legnagyobb áldozatot a pestis kívánta; az adatok szerint 174 személyt. Életben csupán 15 család ma23