Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Csenky Lajos KEREKES ESZTIKE EMLÉKKÖNYVÉBE (Részlet) Ott, ahol a Dráva mentén, a jugoszláv határon... Ott élünk mi mostan a szülőföldtől távol. Ott számláljuk napjainkat sorba' évről évre, Gondolatunk oda-odaszáll a Felvidékre. Fájó szívvel gondolunk a kedves szülőföldre, Ahol ringott mindegyikünk kicsike bölcsője. De amennyibe' hitünk van, reménykedni, szeretni tudunk, Úgy néha-néha mégis összetalálkozunk. Szeretet, szeretet a nagy szó, és legszebb a világon, A két családot összehozta most is ezen nyáron. Boldogok voltunk, hogy megláthattuk egymást, Mert elmondhattuk egymásnak a szív panaszát. A panaszba' öröm is volt, és vígan tölthettük el, Amelyet soha-soha nem feledhetünk el. A két családot a szeretet kapcsolta úgy össze, Amely megmarad a szívben sokáig, örökre. Barcs, 1964. VIII. 30. 171