Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Czímer Péter ISTEN VÉLED, SZÜLŐI HÁZ Isten véled, vén szülői ház, Messze útra indul hű fiad, Messze megy el, s talán örökre Búcsúzik, és búcsúját rebegve Nagy útra kél, a sors elragad. Emlékei édes gyermekkornak, Ábrándjaimnak szülőotthona, Zokogva intek búcsút felétek: Isten hozzátok - s útra kélek, Elsodor az élet vihara. Életemnek annyi boldog napja, Avagy borongós bús napok, Mik e házban engem értetek, Búcsúzom immár tőletek, De rátok sokszor visszagondolok! Búcsúzom e kicsi dallal, Megyek, mert elűz a végzet. Szülői ház - ezer emlék! Tőletek már messze elmék, Ismerősök, Isten veletek! Házunk előtt búgó akác, Udvarunk lombos eperfája, Susogástok már nem hallgatom, A madár már nem nekem dalol, Kit ringatott lombotok árnyába'. Pedig be sokszor elhallgattam, És elhallgatnám tán örökké... Mégis megyek - a sorsom üldöz, Emlék köt már csak e röghöz, Emlék, mely él mindörökké!... 151