Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

I. „Kimondták az ítéletet felettem..." Janics Kálmán: Fenyegetések sodrában

el a lakosságot a legembertelenebb körülmények között". (ČAS, 1947. február 13). A deportálásról a későbbi következmények alapján mondta ki elmarasztaló ítéletét Juraj Zvara már 1969-ben: „Dél-Szlovákiában 1949 közepén mintegy 10 000 még meg nem oldott, s túlnyomórészt a magyar nemzetiségű kisparasztokat érintő elkobzási eset volt" (Magyarok Csehszlovákiában, 218.1.). Ez érthető is, mert a deportált személyek létszáma 44 ezer volt. Karel Kaplan szerint 2514 személy önként hagyta el szülőföldjét (i. m. 120.1.). A második világháború utáni eseményeket a szlovák és a magyar történetírás eltérően értelmezi, és a lezajlott események értékelésében ellentétes következtetést tart szükségesnek. A szlovák történetírás megtörtént eseményeket titkol el vagy szerkeszt át elfogadhatóvá, a magyar történetírás pedig - főleg 1980-ig - túlméretezte az önbírálatot, olykor alacsonyabbrendűségi tudattal nyúlt a kérdésekhez. A magyar történészek között a szlovákiai magyar kérdéssel Tilkovszky Lóránt foglalkozott (Revízió és nemzetiségpolitika Magyarországon 1938-1941. Budapest, 1967). A szerző célja nem az ide-oda csatolt magyar lakosság viszontagságainak ismertetése volt, inkább csak a Horthy-rendszer elnyomó politikájának a bemutatása, helyenként túlzása is, így a szlovákság sérelmei lényegesebbé alakulnak, mint a délszlovákiai magyarok sorsa. A magyar kisebbség 1938-as viselkedését a demokrácia és osztályérdek elárulásának tekinti, a létező nemzeti szolidaritás tényét nem értékeli. Félrevezető a kép a Szlovákiai Magyar Párt jellegéről: „Szlovákiai viszonyok között az Egyesült Magyar Párt fasizálódása rohamlépésben haladt előre..." A valóságban csak egyes személyek tolódtak a szélsőjobb felé, a Magyar Párt mérsékelt és erős maradt mindvégig. A második világháború utáni kisebbségi helyzet elemzésében a köznyelv szóhasználata évtizedek óta zavarossá alakult, nem különböztették meg a hátteret és a közvetlen célokat, a kitelepítés, áttelepítés, deportálás, munkaszolgálat azonos elképzeléseket termelt a megriadt társadalomban, közismert csak az a tény volt, hogy megszűnt a védekezés lehetősége. A kíméletlen uszítás minden magyar vonatkozás ellen már 1945 első heteiben kibontakozott, soha nem hallott színvonalú hatalmi fenyegetés jelezte a jövő esélyeit. Április elején a Kassai Kormányprog14