Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Duba Lajos TÉTLENSÉG IDEJÉN A jó munkás kezek tétlenül pihennek, Gyönyörű szép napok munka nélkül mennek. De sokkal többet árt a gondterhes élet, Nem tudjuk azt sem, mikor vet majd véget. Mindennap csak várjuk, mi lesz majd holnap, De még jót nem hozott, elment már oly sok nap. Mindég csak egyforma, talán rosszabb lehet, Csak búsul mindenki, egyebet nem tehet. Szegény üldözött nép nem talája helyét, Fájdalommal és kínokkal gyötri a lelkét. Nincs nyugodalom sem éjjel, sem nappal, Csak küzd és vergődik mindig a gondokkal. 1947 145