Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Duba Lajos nevét már e kötet megjelenése előtt megismerhette a korszak iránt érdeklődő olvasó: a Molnár Imre-Tóth László által összeállított antológiában (Mint fészkéből kizavart madár...) nem kevesebb, mint tizenkét verssel szerepel. Ezeket a szövegeket, lévén ismertek, ezúttal nem közöljük: inkább az újdonság erejével hatókat adjuk közre. Duba Lajosról azt írja adatközlőnk, a garamszentgyörgyi Hasznos Gyula, hogy a versszerző falusi parasztember 1897. január 8-án született Garamszentgyörgyben. Hatan voltak testvérek; mint a legidősebbet, a hat elemi elvégzése után korán munkára fogták. 1915-ben katona lett, végigjárta az első világháborús frontvonalakat. A két háború között bérelt földekkel küszködve kereste kenyerét. A második világháború ismét a frontra szólította. Versírással az 1947es deportálási-kitelepítési emlékek hatására kezdett foglalkozni. „Becsületes, józan, köztiszteletnek örvendő életet élt - írja róla Hasznos Gyula 1953-tól 1965-ig a református egyház gondnoka volt; a tisztségről való leköszönésekor a gyülekezet életfogytáig tiszteletbeli gondnokká választotta meg." 1987 áprilisában halt meg. Kéziratos, kockás lapokból álló versfüzetéből Hasznos Gyula küldte be számunkra e kötet versanyagát, melyhez az alábbiakat fűzte: „Kedves Testvéreim! Egyetlen kérésem van: hogyha ezeket a verseket fel tudják használni, nagyon szépen kérem, hogy a levél megérkezése után értesítsenek, hogy nyugodt lelkiismerettel legyek, hogy sokat szenvedett felvidéki magyarságunk történelmének fennmaradásához Isten segítségével hozzájárulhattam. (...) Kívánom, hogy a Mindenható Isten adjon elegendő lelki és testi erőt ahhoz, hogy ezt a nem könnyű munkát sikeresen befejezhessék utódaink számára." 130