Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

I. „Kimondták az ítéletet felettem..." Janics Kálmán: Fenyegetések sodrában

a forrásai" (Karel Kaplan: Pravda o Československu, 1945-1948, 110.1.). Sztálin megnyilatkozása a magyar kisebbségek ellen irányult, ezért nem engedélyezte magyar hadsereg felállítását a németek ellen a második világháború idején. Míg a lakosságcsere keretében eltávolított magyarok a szerződés értelmében minden ingóságukat vihették, még a cséplőgépeket is, a csehországi deportáltakat teljes nyomorba taszították, kártérítési pernek később sem volt esélye, mert a gátlás nélküli elvadulás egész műveletét a hatalom legfőbb szervei irányították, így ügyvéd sem vállalhatta a kereseteket. Viszont a deportáltak házaiba telepítettek idővel felismerték a helyzetet, és többnyire mindenütt önként távoztak. Bántódás nélkül azok maradhattak a kijelölt lakásokban, akik a Magyarországra telepített családok házát kapták örökségül. A háború utáni hatalmi bűnözések rengetegében szinte eltéved a kutató, ugyanakkor elképesztő különbséget látunk a két világháború emberi magatartásai között. Máig sem feledtem el a hatéves koromban megfigyelt jelenséget, hogy anyám körülbelül hetenként kapta a lapokat apámtól a szibériai fogolytáborból. Akkor az ellenségek között is létezett humanizmus. A második világháború erkölcseit viszont a holocaust, Katyn, Drezda, Hirosima fejlesztették ördögi színjátékká. A háború után azonban értelmetlenség volt az elűzés és jogfosztás alkalmazása a háborúba hajszolt tömegek ellen. Az első világháború után kötelezték a békekonferencia államait az emberi jogok tiszteletben tartására, a szlovákiai magyar kisebbség ezért fordulhatott panaszaival a Népszövetséghez Genfbe. Igaz, hog}

7 nem sok eredménnyel. A második világháború utáni békekonferencián másként alakultak a viszonyok, 1946-ban Molotov sikeres közreműködésével olyan nemzetközi helyzetbe jutottunk, ahol a békeszerződés Magyarország számára kimondta az emberi, faji, nyelvi jogok tiszteletben tartásának kötelességét (II. fejezet, 2. cikkely), ezzel szemben a győztes Lengyelország, Csehszlovákia jugoszlávia minden nemzetiségével szemben szabad kezet kap. Versailles hajdani szerződéseit a moszkvai elvtársak hatalmi érdekek szerint átszerkesztették, ezért mondhatta a brit parlamentben, válaszul egy interpellációra, 1947 februárjában C. Mayhew külügyi államtitkár: „Csehszlovák állampolgárok áttelepítése az állam határain belül nincs ellentmondásban a Magyarországgal megkötött béke12