Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Czímer Péter 1946 KARÁCSONY ESTÉJÉN Rab-magyar testvéreinkhez, akiket a deportálás messzire hurcolt el az édes szülőföldről. Kigyúlt a szent estnek csillaga, Karácsonyi áhitattal a világban szerte, Énekszárnyon száll a glória; Ki gondol most síró emberekre? Ki gondol tirátok könnyes szemmel, gonddal, Kinek jár eszében, hol sírtok ti mostan? Békesség lakozik az emberi szívben Szent Karácsony békés ünnepén, De vagytok-e ti is békességben? - Nem tudja azt senki a föld kerekén. Ki gondolna rátok e szentestén gonddal, Kinek jár eszében, hol sírtok ti mostan? Elhagyatva sírtok messze idegenben, S lelketek a csendes éjszakába' Elhagyatva, mégis messze szárnyal, rebben Az itthagyott, néma családi hajlékba. Reátok gondolok, imádkozva halkan, Rab-magyar testvérim, hol sírtok ti mostan? Üres a kis szoba, hideg tűzhely benne, Emléke él csak az ott átélt napoknak; Hányszor ült a család, hány karácsony-este Boldogságban együtt, karácsonyfa alatt? Itt jár a lelketek az édes otthonban, Messze idegenben akik sírtok mostan. 126