Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

IV. „Szétszórtak bennünket, mint hulló levelet..."

Czímer Péter SZÜLŐFÖLDEM, ÉDES SZÜLŐFÖLDEM.. Szülőföldem, édes szülőföldem, Te vadvirággal hímzett rónaság, Susogó fáiddal integettél felém, Mikor még gyermek voltam én. Mikor először barangoltam Virágillatos réteken, El-elringattál szárnyaiddal, Pihenőt nyúj tál kebleden. Játszottak szellőid kócos hajammal, S én kacagva futottam tovább, Vadvirágcsokorral kis kezemben, Hallgattam el a madarak dalát. Kis patakunk partján pillangót kergetve Napestig mennyit futottam én, Felkacagva olykor, balga kis gyerek: - Szülőföldem, be szerettelek. Lenge szellőiddel dalolt a lelkem, Elnézve az egek futó fellegét, Röpke dalt küldve messze mindenikkel; - Boldog gyermekévek, ezer szép emlék! Azóta, hej, de elmúltak az évek, Rájuk még mindég emlékezem, És rabod vagyok még most is neked, Szülőföldem, édes szülőföldem! Óh, vajon meddig ölelsz még kebleden? Mert hisz a világ oly gonosz! Ki tudja, viharja hová sodor el? - Viharban az út merre hoz?