Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Mészáros Sándor: Egy gyermek vallomása

tették szüleit a nála megtalált dokumentumok alapján, hogy fiuk holttestét megtalálták az Ipolyban. A halál okát mint vízbefulladást állapították meg. Abban az időben még nem volt kórbonctani intézet, így a körorvos végezte el a boncolást, ugyanis csak azután engedélyezték a temetést a hatósági közegek. Nagy temetése volt, amelyen még részt vehettünk az otthon tartózkodásunk alatt. Mintha a harangok is másképp sírtak volna, mint más temetés alkalmával, amelyet még aláfestett a tiszteletes úr szívet megrázó beszéde, sorsunkról, üldöztetésünkről, amely áldozatokat követelt a felvidéki magyarság részéről. Sírtak a harangok és könnyezett a nép. Ezek a könnyek a megpróbáltatások, a fájdalmak, egy megsértett nép sebeiből eredtek, mert a sebekből idővel a vérzés megáll, de a testben, a lélekben beszorult könnyek soha nem száradnak el, és az emlékek felidézésének hatására kicsordulnak népünk szemeiből. Az 1950. év sorsfordulót jelentett számunkra, a Magyarországon tanuló csehszlovákiai diákok számára. Bizonyos mértékig rendeződtek a politikai viszonyok idehaza, úgyszintén a két állam közti viszonyok is. A csehszlovák állam lehetővé tette, engedélyezte ezen diákok szülőföldjükre való legális hazatérést, valamint az anyanyelven való oktatást bizonyos iskolákban. Erről az iskolai év végeztével értesítettek bennünket. Szomorú szívvel vettem búcsút Vásárhelytől, tanáraimtól, valamint diáktársaimtól, habár reméltem azt, hogy még szeptemberben újra visszatérhetek, hogy a negyedik gimnáziumi osztályt befejezhessem, és ott érettségizhessek, ahol elkezdtem a tanulást a gimnáziumban. De ahogy a későbbi sorsom alakult a lehetőségekhez mérten, a remény nem teljesült be, csak remény maradt számomra. A bizonyítványosztás után összepakoltam holmimat, és barátaimmal együtt felutaztunk Budapestre. Jelentkeztünk a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban Vida Tibor osztályvezetőnél, Budapest V., Hold u. 16-os szám alatt. Aki tudomásunkra hozta, hogy a kollektív útlevéllel való hazautazásunkat a budapesti Csehszlovák Követség engedélyezte 605/D-50 sz. alatt. A határt Szobnál léphetjük át. A követség határozata szerint a határátlépésnek csoportosan, tehát egy napon kell megtörténnie. Eszerint a határátkelési időpont július harmincadikára volt kitűzve. A dokumentum hangsúlyozta, hogy a kollektív útlevél visszatérésre nem ad engedélyt. Ezek szerint ha vissza akartunk utazni szep110