Magyar Jeremiád – Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről, 1946-1948

III. „Olcsó lett az ember, és példa a nemzet" - Mészáros Sándor: Egy gyermek vallomása

1947 karácsonyát Hódmezővásárhelyen töltöttük. Az internátus vezetősége úgy döntött, hogy a szünidő alatt az egyházi árvaházban fogunk étkezni. Nagyon szép karácsonyunk volt. Barátaimmal együtt részt vettünk az ünnepi istentiszteleten, amelyen egy Csehszlovákiából menekült lelkész prédikált, aki beszédjébe belefoglalta népünk, a felvidéki magyarság sorsát, szenvedéseit, meghurcoltatásait. Beszélt azokról, akiket elüldöztek szülőföldjükről, és nem ünnepelhetik a karácsonyt a szülői ház pislogó lámpafénye mellett. így aztán ezen gondolatok alapján felidéztem emlékezetemben az otthon átélt karácsonyestéket, fülembe csengett a Pásztorok, pásztorok Betlehemben című ének dallama, ahogy a szegény cigánygyerekek szájából elhangzott karácsony estéjén az ablakunk alatt, valamint a kanász mondókája és tánca. Most mindezt póolták számomra a kis árvaházi gyerekek, gondolván arra, hogy most én is ilyen árva vagyok, egyedül a bibliai üzenet bátorítja lelkemet, egyedül az ad bátorságot számomra. A szünet után visszakerültünk az internátusba, megjöttek a lakótársaink, újra felvidultunk, megkínáltak az otthonról hozott csomagokból, és közöttük újra otthon éreztem magam. Az otthoni finomságokról és a csomagról jut eszembe egy nagyon szomorú, szinte elkeserítő történet, amelyet az édesanyámtól kapott levél tartalmából tudtam meg. Ez a tavaszi hónapokban volt. A levelet mindig a nevelőtanár úr adta át akkor, amikor hazajöttünk az iskolából. Amikor az első sorokat elolvastam, mindjárt könny gyülemlett össze a szememben. Gondoltam, az édesanyámnak sem volt mindegy azok után, ami történt, megírni a levelet sírás nélkül. Az volt a levélben, hogy elkészítette a csomagot számomra, amelyet el kellett vinni bemutatni a fináncoknak Surányba, mert akkor ez volt a járási székhely. Természetesen a finánc úr megkérdezte tőle, hogy hová és ki részére megy a csomag. Amikor édesanyám megmondta, kibontatta véle, és az egész csomag tartalmát a szeme láttára mind kiszórta a földre. - Majd a szívem szakadt meg, kisfiam - írta a levélben édesanyám. Természetesen nékem is fájdalmat okozott, de amikor a Surány nevet elolvastam, már nem is csodálkoztam, mert már akkor tudtam, amikor idehaza voltam, hogy ez a város egy darázsfészek, és ezernyi fullánkot tartalmaz. Bíztam abban, hogy a nyári szünidőt odahaza tölthetem a szüleim mellett, és ez a gondolat megnyugtatott. A húsvéti szünidőt az egyik fiú szüleinél töl103