Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

25 Bornemisza Péter és pap Podolinban és Privigyén is tanított. — F. m.: Votum pietatis (Nagyszombat, 1808); Ode ... Ladislai Kámánházy ... (Vác, 1815) ; Monumentum pietatis dni Joannis Ham... Magno-Karolini (1828). cs Boleman István (Kržichlice, 1795. máj. 9. — Pozsony, 1882. júl. 12.): pedagógiai író. Középiskoláit Selmecen, a teológiát Pozsonyban végezte. Hosszabb ideig a pozsonyi ev. líceumban tanított. Egyházi iskolai célokat szolgáló könyveken kívül irodalomtörténeti és irodalomelméleti műveket is írt. Petőfit is tanította a selmeci ev. líceumban. — F. m. : Carmen Danieli Kanka rectori et professori primario (Selmecbánya, 1814); Rhetorica ex indole sermonis explicita... (Pest, 1836) ; A dicső szabadságra emelkedő oskola (Pozsony, 1848). cs Boncz Ferenc (Udvard, 1829. dec. 2. — uo., 1901. ápr. 2.) : szakíró. Kat. teológiát tanult Pozsonyban és Nagyszombatban. Az 1848—49-es szabadságharc alatt Komáromban volt tiszt. — F. m. : A magyar közigazgatás kézikönyve (1876); A magyar államjog (1877). cs Bornemisza Péter (Pest, 1535. febr. 22. — Rárbok, 1584): író, költő. A 16. század egyik legjelentősebb humanista írója és reformátora. A török megszállás következtében élete java részét a mai Szlovákia területén töltötte. 1548 és 1553 között Kassán tanult, s itt egy neves német reformátor, Sommer János hatása alá került. Kassai tartózkodásának egy különös kaland vetett véget. Valószínűleg evangélikus és Habsburg-ellenes körök biztatására csellel akarta saját pártjukra téríteni Feledi Lestár kapitányt. Elrejtőzött annak hálószobájában, s „égi" hangon „feddette, ne imádkoznék a fakép előtt". A kapitány először megijedt, majd buzogányt ragadva megverte, utána pedig bebörtönözte a diákot. A súlyos büntetés elől sikerült megszöknie, s egy ideig a Tisza felső vidékén bujdosott. Huszt várában írta Siralmas énnékem kezdetű búcsúénekét. Az ötvenes években B. külföldre megy tanulmányútra, mintegy nyolc évet tölt Itáliában, Németországban és Ausztriában. Külföldről való hazatérése után B. egészen élete végéig az északnyugati országrészben élt: Zólyomban, Galgócon, Semptén, Detrekőn. Zólyomban Balassi Jánosnak, a költő apjának prédikátora volt, s mint az ifjú Bálint neveBornemisza Péter prédikációgyűjteménye lője erősen hozzájárult első klasszikus lírikusunk költői hajlamainak kifejlesztéséhez. Zólyomban nősült másodszor, az alispán húgát vette feleségül. Vallásos költeményeket is írt a Balassiak várában. 1570 körül az osztrák származású Julius Salm gróf prédikátora lett Galgócon. 1574-ben Semptére nevezték ki B.-t szuperintendenssé. Itteni nevezetes tettei közé tartozik az is, hogy nyomdát létesített, amelyben közel tízezer lapnyi könyvet adott ki. A nyomdához szükséges felszerelés első részét író- és prédikátortársától, Huszár Gáltól vásárolta, aki a mai Szlovákia területén működő első nyomdát Komjáton állította fel. B. innen eljárt prédikálni a nagyszombati templomba is. Prédikációit Postillák címen