Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

97 Petőfi Sándor MN Ebben a házban lakott Petőfi a pozsonyi országgyűlések idején Komáromban Jókai családjánál töltötték. Ez alkalommal született P.-nek a Dunán c. verse. Eperjest 1845-ben, felső-magyarországi utazása során ismerte meg, s az Űti jegyzetekben szeretettel írt róla. Ottani barátjának és költőtársának, Kerényi Frigyesnek a házában egy hónapot vendégeskedett. Akkortájban Tompa is Eperjesen élt mint nevelő. A három költő között ekkor, 1845 áprilisában folyt le a híres költői verseny (Az erdei lak). A verseny feltételezett helyén ma is ott áll az emlékobeliszk. Eperjesen a költő Az erdei lakon kívül még öt költeményt írt, köztük a Magyarországot. P.-nek a mai Szlovákia egyéb helyein való megfordulásairól elsősorban az Űti jegyzetekből és az Űti levelekből, továbbá mások emlékezéseiből és a Petőfi-versek keltezéseiből tudunk. Az Űti jegyzetekben feldolgozott 1845. évi utazása során járt Kassán, Eperjesen, Lőcsén, Szepesváralján, Késmárkon, Iglón, Veszveresen, Rozsnyón, Berzétén, Pelsőcön, Rimaszombatban, Gömörben, Kisfaludon. Várgedén, Füleken, Losoncon, Vecseklőn, Hajnácskőn, az Űti levelekben rögzített 1847-i utazás alkalmából pedig Bején, Tornaiján, a bodrogközi Királyhelmecen és Leleszen, valamint, immár másodszor, Rimaszombatban és Losoncon. Az utazások folyamán a költő nagy figyelmet szentelt a hősi múltat visszaidéző váraknak, várromoknak (Sáros, a késmárki Thököly-vár, a füleki vár, Gács, Hajnácskő, Somoskő, Salgó, Murány), valamint az irodalmi vonatkozásoknak. Két útja idején 14 verset és egy verstöredéket (Murány omladékai) írt és keltezett Eperjesen, Késmárkon, Iglón, Várgedén, Losoncon és Bején. Murány vára — melyet 1847 júliusában Tompa társaságában látogatott meg — olyan mély hatást gyakorolt rá, hogy egy hónappal később megírta Szécsi Mária c. költői elbeszélését. Rimaszombatban, ahol első útja alkalmával tiszteletbeli táblabírónak is megválasztották, emléktábla jelöli azt a házat (Huszt-ház), melyben baráti szállást kapott. Ugyancsak emléktáblák örökítik meg az 1845-ös várgedei szálláshelyét, a Kubinyi-házat, és az 1845~ös losonci szállását (a mai Gottwald u. 5. sz. házán); az előbbi emléktáblát a CSEMADOK helyi szervezete 1971-ben állíttatta. A P.-vel való kapcsolat fontos részének tekintjük a kisebbségi magyarság körében az 1918-as államfordulat után kialakuló és ma is élő kultuszt. Ennek részletes feldolgozása Turczel Lajos Portrék és fejlődésképek c. könyvének két tanulmányában található meg (A csehszlovákiai magyarság Petőfi-képe a két világháború közt; Kapcsolataink Petőfivel). A szlovákok Petőfi-kapcsolatának nagyobb arányú kibontakozását hosszú ideig, szinte a felszabadulás utáni évekig, kedvezőtlen történelmi és politikai körülmények nehezítették meg. Az első fordítások a 19. sz. Ötvenes és hatvanas éveiben születtek Viliam Pauliny-Tóth tollából, s abban az időben Jakab Greichman és Koloman Banšell egy-egy verset írtak P. tiszteletére. 1890—1911 között négy önálló fordításgyűjtemény is megjelent Karol Hrdlička, Emil Podhradský, František Otto Matzenauer és Rehor Uram-Podtatranský tollából, de ezek, gyenge színvonaluk és a fordítóknak a szlovák nyelvű kormánysajtóval való együttműködése miatt, nem váltak népszerűvé. A 20. sz. elején Hviezdoslav 44 P.-verset fordított le magas