Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Szkhárosi Horvát András 124 jegyző, 1777-től főjegyző, 1787-től királyi tanácsos, az eperjesi királyi tábla elnöke lett. Zemplén megye követe volt az 1790—91-i országgyűlésen. Megírta a magyar jakobinusok történetét (1. Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai III., 1952). Quodlibet címen népdalgyűjteményt állított össze (Irodalomtörténeti Közlemények, 1902). írod.: König György: Sz. A. (1902). g Szkhárosi Horvát András (16. sz. első fele): énekszerző. Valószínűleg a Gömör megyei Szkárosról származott. A Zemplén megyei zsony, 1790. jan. 30.) : történetíró. Jezsuita pap tanár volt. 1773-ban, a jezsuita rend feloszlatása után világi pap lett, s haláláig Pozsonyban tanított. — F. m.: Vetustissimus magnae Moraviae ... (Pozsony, 1784, 1788) ; Hypercriticon examinis vetustisimi magnae... (uo., 1788). írod.: Schönvitzky Bertalan: A pozsonyi kir. kat. főgimnázium története (Pozsony, 1896). g Szlávik Mátyás (Dobsina, 1860. okt. 24. — Rákosszentmihály, 1937. dec. 3.) : filozófiai író. Teológiai tanulmányait Eperjesen végezte 1881-ben. 1884-től ev. teológiai tanár Eperjesen. Számos bölcseleti és teológiai munkát írt. — F. m.: A legújabb theológia történetéből (1887) ; Bölcselettörténet I—II., (Eperjes—Pozsony, 1888—89); Keleti utamból (Eperjes, 1891); Kant ethikája (uo., 1894). g Szlavkovszky Benedek (Besztercebánya, 1684 — Korpona, 1748. szept. 11.): író. Piarista szerzetes volt Privigyén. 1720-tól Nyitrán, Szentgyörgyön és Privigyén rendházfőnök és iskolai igazgató. Latin nyelvű iskoladrámákat írt, pl. Fomes discordiae (Nagyszombat, 1718). g Szokoly Géza Viktor (Oszlány, 1835. ápr. 22. — Esztergom, 1913. máj. 8.): író, újságíró. Szatirikus, humoros folyóiratok (pl. Garabonciás Diák) munkatársaként és szerkesztőjeként működött. Szlovákiai vonatkozású írásai: Adomák, Garamról (1862). — F. m.: Ëlcek és adomák (Pest, 1862) ; Sárkányfogak (humoreszkek, uo., 1862); Tarka könyv (humoreszkek, uo., 1862). g Szombathy János (Rimaszombat, 1749 — Sárospatak, 1823. okt. 5.) : irodalomtörténész, bibliográfus. Rimaszombatban és Sárospatakon tanult. 1782-től Sárospatakon volt tanár. — F. m.: A sárospataki református kollégiumnak rövid históriája (Sárospatak, 1809) ; História scholae seu collegii ref. Sárospatakiensis (uo., 1860). írod.: Barcza József: Sz. J. (Könyvtáros, 1963). g Szontagh Gusztáv (Csetnek, 1793. ápr. 9. — Pest, 1858. jún. 7.): filozófiai író, esztéta, kritikus. Jogi tanulmányait többek között Késmárkon végezte, Rozsnyón volt joggyakornok. Néhány évig Rozsnyón lakott, majd 1843-ban Pestre költözött. A harmincas-negyvenes évek fordulóján a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb kritikusa volt. Értékesek Eötvös és Szkhárosi Horvát András verses vitairata Tállyán működött mint prédikátor. Tíz énekét Bornemisza Péter Énekeskönyve őrizte meg (1582). írod.: Horváth János: A reformáció jegyében (1953); Klaniczay Tibor: Reneszánsz és barokk (1961). g Szklenár György (Lőcse, 1745. febr. 28. — Po~