Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Szemere Miklós 120 Szemere Miklós (Lasztóc, 1802. jún. 17. — uo., 1881. aug. 20.): költő. Tanulmányait Eperjesen, Lőcsén és Sárospatakon végezte. Részt vett a szabadságharcban, melynek bukása után Kassán volt fogoly. Szabadulása után lasztóci birtokán gazdálkodott. Lírai költeményeket és szatírákat írt. — F. m.: Sz. M. összegyűjtött munkái I-III. (1882). Írod.: Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Ady ig (1959). g Szemere Miklós (Azor, 1856. ápr. 21. — Bécs, 1919. aug. 20.): író, politikai író. Tanulmányai befejeztével diplomáciai pályára lépett. Követségi titkárként működött Párizsban, Szentpétervárott és Rómában. 1910 után többször volt képviselő. Nagyobb hatást társadalmi és politikai röpirataival ért el. Kedvelt személye volt a századforduló társasági életének. Különös alakja többször feltűnik Krúdy Gyula regényeiben. — F. m.: Fair play (1896); Szóimádás (Esztergom, 1907); Modern argonauták (1909). g Szemere Pálné Szemere Krisztina (Lasztóc, 1792 - Pest, 1828. márc. 26.): költő, író. Képlaki Vilma néven írt. Versei, meséi folyóiratokban jelentek meg, kötetben férje műveivel együtt (Szemere Pál munkái, 1890). g Szenei Molnár Albert (Szene, 1574. aug. 30. — Kolozsvár, 1634. jan.) : filológus, egyházi író, fordító. A 17. sz.-i magyar tudományos élet és a polgárosodó irodalom kiemelkedő képviselője. Iparoscsaládból származott. Elemi iskolába Szencen járt. Tizenkét éves volt, amikor Győrbe ment tanulni. Innen Göncre, majd Debrecenbe került iskolába. Göncön ekkor készítette Károli Gáspár az első teljes magyar bibliafordítást, amelynek később Sz. M. A. készítette el második, javított kiadását (Hanau, 1608). Tizenhat éves korában indult Németországba. Wittenbergben, majd Drezdában, később Heidelbergben tanult. 1595-ben a strassburgi egyetemen elnyerte a baccalaureatusi babérkoszorút. 1599 végén egy időre hazatért Szencre. Ifjúkori műveiben a „patria" szó mindig szenei szülőföldjét jelenti, csak később vonatkoztatja ezt a fogalmat az egész Mo.-ra. Idehaza pártfogókat keresett művei kinyomtatásához: járt Késmárkon a gazdag Thököly Sebestyénnél, akinek a fiával együtt tanult Németországban, az egri hős fiánál, Dobó Ferenc lévai kapitánynál, de legjobb pártfogóját egy módos nagyszombati ref. polgárban, Asztalos Andrásban találta meg. Kassán Békési János száz forintot adott tanulmányai támogatására. Szepsiben, Eperjesen, Lőcsén is talált támogatókat, így 1600 tavaszán visszatérhetett Németországba. Hamarosan elkészítette Latin—magyar szótárát, melyet — jutalom reményében — a Prágában székelő Rudolf császárnak ajánlott, és személyesen vitt el a tudománypártoló uralkodónak. Itt először a híres csillagásszal, Kepler Jánossal találkozott, aki császári matematikus és horoszkópkészítő volt, s Rudolf legbefolyásosabb tanácsosai közé tartozott. Az író 1604-ben néhány hétig tartózkodott Prágában, barátságot kötött a kor neves csehországi tudósaival, s a császárral is találkozott. A szótár magyarlatin része 1604-ben jelent meg Nürnbergben. Sz. M. A. következő műve magyar nyelvtana volt, amelyet latinul írt (Novae Grammaticae Ungaricae..., Hanau, 1610). Az író 1613-ban hazajött, s Szencen keresztül Biccsére ment, ahol részt vett Thurzó György nádor leányá-