Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Petkó Zsigmond 98 művészi színvonalon. 1918—1945 között csak egy új P.-fordítás jelent meg (a Téli világ E. B. Lukáč részéről), de a szocialista sajtóban (Slovenské zvesti, Robotnícke noviny, DAV) elítélték a P.-ellenes nacionalista megnyilvánulásokat, s objektívan értékelték a költő történelmi-irodalmi szerepét. A jelentőségéhez méltó recepció 1945 után teljesedett ki Ján Smrek és E. B. Lukáč nagyszerű fordításai nyomán. A csehek P. iránti érdeklődése korán megmutatkozott. A Česká včela c. lapban már 1844-ben megemlítik a költő nevét, 1847-ben pedig három verset hoznak 'tőle, valószínűleg Karel Sabina fordításában. További fordítások az ötvenes évek folyamán jelennek meg Alexander Müller, M. Katz és Jan Neruda tollából. A három fordító figyelmét valószínűleg a prágai egyetem magyar lektorának, Riedl Szendének tájékoztató jellegű cikkei ébresztették fel a magyar irodalom és P. iránt. Közülük a költő leglelkesebb híve Neruda lett, aki a cseh P.-kultusz kibontakoztatásában nemcsak fordításaival vett részt, hanem népszerűsítő cikkeivel, recenzióival is. Az első fordításgyűjteményt Karel Tůma és František Brábek készítették 1871-ben. P. forradalmi költészete a cseh munkásmozgalomban is nagy hatást váltott ki, és a Ha férfi vagy, légy férfi... motívumai a munkásfolklórba is bejutottak. A 19. sz. végétől a cseh—magyar politikai kapcsolatok teljes megromlása következtében a cseh P.-kultusz már emelkedő tendenciát nem mutat, de egy nagy eredménye még születik: Jaroslav Vrchlický kétkötetes Petőfi-gyűjteménye (Nové překlady básní Alexandra Petőfiho I—II., 1907, 1912), amely František Brábek közreműködésével készült el. Vrchlickýt és Brábeket a Petőfi Társaság 1905-ben tiszteletbeli tagjaivá választotta. Az 1918—1945 közötti meddő időszak után a cseh P.-kultusz is az 1950-es években újult meg, és máig négy fordításgyűjteményt eredményezett. írod.: Illyés Gyula: P. S. (1936); Szalatnai Rezső: P. Pozsonyban (Bratislava, 1954); Richard Pražák: Jan Neruda a maďarská literatura (Sbornik prací filosofické fakulty brněnské univerzity, 1958); Rákos Péter: P. cseh hírnevének krónikája (Kortárs, 1973/1); Turczel Lajos: Portrék és fejlődésképek (Bratislava, 1977); Csukás István: Petőfi a szlovákoknál (Bratislava, 1979). tu Petkó Zsigmond (17. sz.) : költő. Neve a legújabb időkig csak énekének, a Cantio Militarisnak versfőiből volt ismert. P. Zs. Trencsén környéki szegényebb gazdálkodó nemes volt; egy ideig Illésházy György szolgálatában állott, s Petrőczi István familiárisaként is tevékenykedett. Azoknak a leveleinek egy részét, melyeket Varga Imre a Nyitrán elhelyezett Illésházy-levéltárban talált meg, P. a Trencsénnel szemben fekvő Drétomán keltezte, valószínűleg ott volt a családja és jószága. Létavai keltezésű leveleiből viszont az tűnik ki, hogy az 1670—80-as években az árvái közbirtokosság létavai jószágaiban volt tiszttartó. Húsz Balassi-strófából álló vitézi énekében (1666) az alapvető törökgyűlölet mellett a németellenesség is megszólal. Neki tulajdonítják a kuruc nemesi költészet egyik kiemelkedő alkotását, az 1660-as évek végéről származó Gondolkodjál szegény magyar... kezdetű vitézi serkentő éneket is. Mindkét ének a Radvánszky-könyvtár Balassi-kódexében maradt fenn. írod.: Jenei Ferenc: P. Zs. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1936); Varga Imre: P. Zs. életéhez (Irodalomtörténeti Közlemények, 1975). tu Petrik Géza (Alsószeli, 1845. okt. 3. — Bp., 1925. aug. 26.): bibliográfus. A mo.-i könyvészet jelentős alakja. — F. m. : Magyar Könyvészet 1860-1875 (1880-85); Magyar Könyvészet 1876-1885 (1890) ; Magyar Könyvészet 1886-1900 (I—II., 1908-1913); Magyarország bibliográphiája 1712-1860 (I-IV., 1888-1892). Írod.: Havrán Dániel: P. G. (Magyar Könyvszemle, 1925). tu Piso Jakab (Medgyes, ? — Pozsony, 1527): humanista költő, politikus. A Jagelló-ház szolgálatában diplomáciai küldetéseket teljesített, II. Lajos nevelője volt. Magas egyházi tisztségeket töltött be. A nagy holland humanistával, Erazmussal baráti levelezésben állt, s körülötte csoportosultak a mo.-i erazmisták. Pozsonyba II. Lajos özvegyével, Mária királynéval jött. I. Miksa császár kegyéből elnyerte a poeta laureatus címet. írod.: Trencsényi-Waldapfel Imre: Erazmus és magyar barátai (1941). tu