Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Előszó S zően természetes, hogy a szócikkek egy-egy író portréjában azokat a vonásokat hangsúlyozzák, amelyek más lexikonban mellékesek, elhanyagolhatók. Az írók művei közül részletesebben azokról szólunk, amelyek tematikailag tájainkhoz kötődnek. Lexikonunk a régebbi, egyetemes magyar irodalmat szlovákiai szemmel, sajátszerű szempontok alapján tekinti át és dolgozza fel. E sajátszerűség nem mindig és nem föltétlenül esik egybe a tárgyalt szerzők legjobb műveivel, ám számunkra a regionalitás volt a fő vezérelv. Az érdeklődést fölkeltendő megemlítjük persze az írók egyéb munkáit is (ettől csak a közismert, kivételesen jelentős szerzőknél tekintünk el); az életműről való további, részletesebb tájékoztatásért pedig a cikkek végén fölsorolt tudományos művekhez utasítjuk az olvasót. Ebben a válogatott bibliográfiában vázlatosan sem törekedhettünk teljességre; előnyben részesítettük a helyi vonatkozásokat bővebben tárgyaló munkákat. Az idegen nyelvű szakirodalmat lehetőleg mellőztük. A szépírókon (lírikusokon, prózaírókon, drámaköltőkön) kívül elsősorban a szépirodalommal kapcsolatos vagy ahhoz közel álló műfajok, tudományágak képviselői kaptak helyet a kötetben (kritikusok, publicisták, irodalomtörténészek, történetírók, nyelvtudósok, népköltésgyűjtők, gondolkodók, művészettörténészek, műfordítók). Az egyházi írók talán feltűnően nagy számát az magyarázza, hogy többnyire az említett szakokhoz tartoztak, másrészt a régebbi korokban valóban igen nagy volt arányuk a tollforgatók között. Nem kerültek be viszont a művészetek s egy-két kivételtől eltekintve az egyéb tudományágak (földrajz, statisztika stb.) képviselői, mivel kötetünk nem művelődéstörténeti, hanem irodalomközpontú. A kiadvány ismeretterjesztő jellege követelte meg, hogy a művek kiadásának helyét (a régies latin, német helységneveket) mindig magyarul (vagy ha ilyen alak nincs, ma használatos formájukban) tüntessük fel. Ugyanezért alkalmaztunk viszonylag kevés rövidítést. A Magyar Irodalmi Lexikonhoz hasonlóan elhagytuk a budapesti kiadási hely jelölését, mivel a 19. század közepétől a magyarországi könyvek túlnyomó része ott jelent meg. A puszta évszám tehát Budapestet is jelenti az 1873 utáni könyveknél. A bekezdéseket gondolatjelekkel helyettesítettük. A címszót a cikken belül mindig kezdőbetűkkel rövidítettük. A munkaközösséget Csanda Sándor vezette (szignója: cs). Fő munkatársai: Turczel Lajos (tu), Garaj Lajos (g) és Benkő László (b) voltak; részt vállalt még a munkából Révész Bertalan (r), Szeberényi Zoltán (sz), Tőzsér Árpád (tő), Varga Erzsébet (ve) és Zsilka Tibor (zsi), munkájukat 1978 tavaszán fejezték be. Bízunk abban, hogy e lexikont — amely bizonyára nem mentes hiányosságoktól sem — végül is haszonnal forgatják majd címzettjei: irodalomkedvelők, könyvbarátok, tanárok és diákok — egyszóval a legszélesebb olvasóközönség. Ez lenne célunknak, a nemzetiségi és nemzeti önismeret, a múltés szülőföldismeret szolgálatának legszebb megvalósulása.