Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

73 Kultsár István figyelmes olvasó azonban azt is kiolvashatja belőle, hogy Szindbád szülei „pontosan meg­fizették a tandíjat a kolostornak, sőt egyszer­másszor hordó bort is küldtek a szentmiséhez, amelynél Szindbád piros szoknyában minist­rált. .." Regényének, a Podolini kísértetnek a Valami előszó-féle c. bevezetőjében is leírja, miként ragadta meg képzeletét annak a város­kának a légköre, amelyet régi királyok zálog­ba adtak, s amely ezért — bánatában — ela­ludt: „A zálogban töltött száz évek... úgy múltak el a városka felett, mintha valami dermedt álomban töltötték volna... A Poprád sietett, futott a határ felé, a nagy hegyek, sötét erdők nagy árnyékukkal ráfeküdtek a városkára. Mintha arra vigyáztak volna, hogy az átaludott esztendőkből nem fog-e egyet is elsikkasztani!" Szepességi környezetben — a 15. sz.-i Lőcsén — játszódik K. egyfelvonásos operája, a hűségről és szerelemről szóló Az arany meg az asszony is (zenéjét Kenessey Jenő szerezte). És szepességi környezetben ját­szódnak a — többségükben álmok és látomá­sok formájában öltöztetett — „zsoldos-elbe­szélések" is, amelyeknek hősei már a későbbi Krúdy-hasonmások előfutárai. Mindjárt az első Szindbád-elbeszélésben (Egy kis táncis­kola. Világ, 1911. január 17. — később a Szind­bád ifjúsága c. kötetben Szindbád, a hajós címmel jelent meg) K. az eddig álcázott ha­sonmások helyébe önmagát állítja, saját fia­talkori emlékeit írja meg: „Szindbád, az ezeregyéjszakabeli hajós, történetünk előtt kö­rülbelül huszonöt esztendővel kisdiák volt a határszéli algimnáziumban, a Kárpát alatt, valamint a legjobb valcer-táncos a városka tánciskolájában. A mohos zsindelytetők alatt, ahol az algimnázium meghúzódott, Szindbád semmiféle nevezetes emléket nem hagyott ma­ga után, a névaláíráson kívül a torony fa­lán ..." A mai Szlovákia emléke lépten-nyo­mon felbukkan Szindbád álmaiban, illetve K. írásaiban; ha másként nem, hát egy hasonlat formájában: „mint egy... illavai rab", vagy egy hangulatfelidéző szlovák szó erejéig (pán szolgabíró). Podolinban ma kétnyelvű emlék­tábla őrzi K. emlékét; a kolostor falát díszíti. Felirata a következő: „V tejto budove študo­val ako malý žiak Gyula Krúdy (1878-1933) velký obdivovatel Podolinca a tatranských krajov, majster maďarskej prózy. Ebben az épületben volt kisdiák Krúdy Gyula (1878— 1933), Podolin és a tátrai tájak nagy csodálója, a magyar széppróza mestere." — F. m. : Az aranybánya (regény, 1901); A szakállszárítón (elbeszélés, 1906); Pajkos Gaálék (elbeszélé­sek, 1906); Az álmok hősei (elbeszélések, 1906); Andráscsik örököse (regény, 1908); Régi szél­kakasok között (kisregény, 1909) ; A francia kastély (regény, 1912); Szindbád ifjúsága (el­beszélésfüzérek, 1911); Szindbád utazásai (el­beszélésfüzérek, 1912); A vörös postakocsi (regény, 1914); Hét bagoly (regény, 1922); Velszi herceg (kisregény, 1925); Három király (regény, 1926—29—30); Valakit elvisz az ördög (kisregény, 1929); Boldogult úrfikoromban (re­gény, 1930); Az élet álom (elbeszélések, 1931); Rezeda Kázmér szép élete (posztumusz regény, 1933). írod.: Szép Ernő: Sindbad (Nyugat, 1911. I); Ady Endre: K. Gy. könyve: A vörös posta­kocsi (Nyugat, 1913. II); Móricz Zsigmond: K. elaludt (Magyarország, 1933, máj. 21.); Krúdy Péter: K. Gy. élettörténete (1938); Sőtér Ist­ván: Játék és valóság (1946); Mátrai László: K. realizmusa (Magyarok, 1948); Prohászka János: K. Gy. stílusa és nyelve (Magyar Nyelv­őr, 1949); Füst Milán: Emlékezések és tanul­mányok (1956); Szauder József: A romantika útján (1961); Krúdy világa. Szerk. Tóbiás Áron (1964); Krúdy Zsuzsa: Apám, Szindbád (1975); Krúdy Mária: Szindbád gyermekkora (1975). ve Kultsár István (Komárom, 1760. szept. 16. — Pest, 1828. márc. 28.) : író, szerkesztő. Pannon­halmán lépett be a Benedek-rendbe, majd 1782-ben a pozsonyi papneveldében tanult. 1788—89-ben a komáromi gimnázium tanára volt. 1806-ban Pesten megindította az első hosszabb életű hírlapot, a Hazai Tudósításo­kat. 1821-ben megalapította a komáromi könyvtárat, több ezer kötetes gyűjteményét a városnak adományozta. — F. m.: Bajnoknék levelei Ovidiusból (ford., Komárom, 1789) ; Laudonnak nándorfejérvári győzelme (költe­mény, Szombathely, 1790). írod.: Alapy Gyula: K. I. 1760—1828 (Komá­rom, 1911); Alapy Gyula: K. I. 1760-1828 és könyvtára (uo., 1928); Markos János: K. I. 1760-1828 (Pannonhalma, 1940). cs

Next

/
Oldalképek
Tartalom