Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

65 Kerényi Frigyes (Portrék és fejlődésképek. Bratislava, 1977). tu Kazinczy Gábor (Berettő, 1818. júl. 18. — Bánfalva, 1864. ápr. 18.) : író, műfordító. Kazinczy Ferenc unokaöccse volt, az 1832—36-os pozsonyi országgyűlésen tartott szónoklatával vált híressé mint az ifjúsági ellenzék egyik vezére. írod.: Gál János: K. G. irodalmi és politikai működése (1918). cs Kazy Ferenc (Léva, 1695. ápr. 7. — Pozsony, 1795. jún. 11.): történetíró, költő. Nagyszombatban tanult, ugyanitt jezsuita pap tanár volt. — F. m. : Fasti Hungáriáé (versek, Kassa, 1721); História regni Hungáriáé (Nagyszombat, 1749); História universitatis Tyrnaviensis (uo., 1738); Hunnias sive Hunnorum — Scythia Asiatica egressus (eposz, uo., 1731). cs Keleesényi-énekeskönyv: 1723—65 között Nyitra vármegyében keletkezett kéziratos versgyűjtemény. Kelecsényi József ajándékozta a Magyar Tudományos Akadémiának. Számos éneke a 17. sz.-ból származik. A kötetben megtalálhatók Amadé László (1. ott) versei és ezek utánzatai is. A gyűjtemény szinte kizárólag szerelmi költeményeket tartalmaz. írod.: Stoll Béla: A K.-é. (Magyar Könyvszemle, 1956). cs Kelecsényi József (Nyitraivánka, 1815. márc. 17. — ?) : író, népdalgyűjtő. Számos cikket írt a Nyitra vidéki népszokásokról és történelmi nevezetességekről a Regélőbe, Honművészbe. Honderűbe, Religióba és más lapokba. Kéziratait a Magyar Nemzeti Múzeumnak adta. — F. m.: Nyitra és környéke képes albuma (Nyitra, 1854). cs Kemechey Jenő (Királyhelmec, 1862 — Budapest, 1905): író, hírlapíró. — F. m. : Mária rózsái (regény, 1899); Bodrogközi történetek (1902); Az emigráns (szímű, 1904). cs Kemény Lajos (Kassa, 1859. szept. 5. — ?, 1927) : történetíró, művészettörténész. 1885-től Kassa város főlevéltárosa, a Felsőmagyarországi Múzeumegylet őre, a Műemlékek Országos Bizottságának tagja. Számos történeti, irodalomtörténeti és művészettörténeti tárgyú közleménye jelent meg a szakfolyóiratokban. Czobor Alfréddal szerkesztette a Közlemények Abaúj-Torna vármegye és Kassa múltjából c. folyóiratot, és több más kassai sajtótermék szerkesztésében is részt vett. — F. m. : AbaújTorna vármegye az Árpádok alatt (Kassa, 1888); A reformáció Kassán (uo., 1890—1891); Kassa város régi számadáskönyvei 1431—1533 (uo., 1893); A Hernád mellől (elbeszélés, többekkel, uo., 1893) ; Száz év Kassa legrégibb történetéből (uo., 1893) ; Aesthetikai jegyzetek (uo., 1900); Abaúj-Torna vármegye története a honfoglalástól az 1526-ik évig (Csorna Józseffel, uo., 1912) ; Abaúj-Torna vármegye története 1527—1648 (uo., 1915); Kassa város műemlékei (uo., 1917). cs Kempelen Farkas (Pozsony, 1734. jan. 23. — Bécs, 1804. márc. 26.): mérnöki szakíró, feltaláló. Ö fordította németre Mária Terézia törvénykönyveit, majd kancelláriai tisztviselő lett. A kor egyik leghíresebb feltalálója (sakkozó automata, beszélőgép). Számos nyelven beszélt, de műveinek nagy részét németül írta. — F. m.: Mechanismus der menschlichen Sprache (Bécs, 1791); Perseus und Andromache (dráma, kéziratban). Regényes életrajzát Szalatnai Rezső írta meg (Kempelen, a varázsló, 1969). cs Kerényi Frigyes; Christmann (Eperjes, 1822. jan. 1. - Űjbuda, USA, 1852): költő. Német ev. családból származott. Az eperjesi ev. líceum önképzőkörében csatlakozott a magyar diákokhoz, barátkozott a Magyar Társaság vezetőivel (Sárosi Gyula, Lisznyai Kálmán, Vahot Imre, Vachott Sándor, Hunfalvy János). A negyvenes évek elején Vidor Emil álnéven publikált költeményeket. 1845 tavaszán találkozott Petőfivel és Tompa Mihállyal Eperjesen, s költői versenyben megénekelték Az erdei lakot. A verseny emlékét oszlop őrzi az Eperjes melletti erdőben. 1848-ban az eperjesi Kerényi Frigyes eperjesi háza