Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Jókai Mór 56 Jókai emléktáblája komáromi szülőházán amikor messziről megpillantotta a hatalmas négyszögletű várromot, vesztőhelynek vélte, s idegen volt számára a szinte kizárólag németül beszélő pozsonyi polgárság is, amint ezt a Mire megvénülünk c. regényének a Dezső naplója fejezetében leírja. Mindez azonban csak kezdeti nehézség volt; ahogy J. megtanult németül, a várost is barátságosabbnak találta, mert a pozsonyi németség nem volt soviniszta mentalitású, s befogadta a délről érkező vendégeket. Az író tízéves korában cseregyerekként jött Pozsonyba, s itt két évig abba a hírneves ev. líceumba járt, amelyben a szlovák romantikus írónemzedék legjobbjai is tanultak. A Szél utcai (Veterná u.) 10. számú házban lakott Zsigmondy tanáréknál, akinek Vilmos nevű fia ment Komáromba az író szüleihez magyar szót tanulni. A Mire megvénülünkben J. csupán annyit változtat ezen a tényen, hogy „Dezső" Fromm pékmesterhez jött, a cseregyerek pedig annak lánya, Fanny volt, aki kezdetben igen ellenszenvesnek tűnik hősünk szemében, később azonban alig győzi kivárni, hogy feleségül vehesse. Maga a regény nem tartozik J. legsikerültebb alkotásai közé. Cselekménye számos epizódra bomlik, melyek két síkban játszódnak: Dezső naplójaként, melynek kulcsszereplőjét az író saját magáról mintázta, és Áronffy Lóránd kalandos élettörténetében, akinek alakja elsősorban az író hőn szeretett bátyjára, Károlyra emlékeztet. A történet szerint az Áronffy család sorsában egy végzetes tragédia kísért: férfitagjai megmagyarázhatatlan melankóliába esnek, s öngyilkossággal vetnek véget életüknek. Erre a végzetes tragédiára kapunk magyarázatot az egyébként rablótámadásokkal és nem szervesen ide illő epizódokkal tarkított regény végén. J.-nak Pozsony — éppúgy, mint korábban Kölcseynek — először a szülőhelynél sokkal nagyobb város élményét nyújtja. „Jó késő volt, mire a városba beértünk; a mi székvárosunkhoz képest ez nagy város nekem, az utcákon kirakatokat én még sohasem láttam, csak itt, s bámultam rajta, hogy a gyalogjárók számára járdák vannak rakva." A Mire megvénülünkben J. pozsonyi élményeit beleszövi egy romantikus regénykompozícióba, melynek másik síkján egy különc, ateista birtokos életét írja le; rablóromantikával, cigánylány iránti szimpátiával s a gazdagok és hatalmaskodók iránti megvetéssel színezve. A jók és rosszak harca itt is az utóbbiak vereségével végződik, mint a népmesékben, de a környezetrajzban, a pozsonyi élmények leírásában realista írói szándékot találunk. A mű címe nem szerencsés, csak hangulati összefüggésben áll tartalmával. J.-nak ezt a regényét találóan hasonlította össze a főként komáromi élményeket feldolgozó Az aranyemberrel az író életművének kiváló szakértője, Nagy Miklós. Az aranyember a Mire megvénülünknél sokkal vonzóbb és jelentősebb alkotás. A műben a kapitalizMKBI 1H (iç^f-lfejg f' »I^ETIMJ f^^pt^l 1 ill Él BByDS t VíV 1 ' K A cseregyerekként Pozsonyban tartózkodó Jókai emléktáblája a helybeli gimnázium falán