Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

45 Gvadányi József Garay János (Szekszárd, 1812. okt. 10. — Pest, 1853. nov. 5.): költő, szerkesztő. Romantikus elbeszélőkölteményeiben a nemzeti múlt egyegy emlékezetes eseményét, mondáját verseli meg. Tájainkat érintő témát énekel meg a Mátyás király Gömörben című versében (hogyan tanította Mátyás király kapálni a főurakat). Mátyás király sajógömöri szobrának talapzatán ebből a versből vett idézet olvasható. cs írod.: Tóth Dezső: Két „Vörösmarty-epigon" (Irodalomtörténeti Közlemények, 1960). cs Gáspár Imre (Nagycsalomija, 1854. febr. 24. — Bp., 1910. aug. 9.) : költő, műfordító, publicista. Iskoláit Zólyomban, Pesten, Rimaszombatban, Pozsonyban végezte, majd a fővárosban lett hírlapíró. Betegségével Hajnikra vonult vissza, megismerkedett a szlovák költőkkel, Andrej Sládkovič biztatására ő lett első magyar fordítójuk. Számos cikket is írt a szlovák irodalom és kultúra népszerűsítésére, tudatosan ápolta a magyar—szlovák kulturális kapcsolatokat. — F. m.: Válogatott költemények (Bp., 1878); Hazánk tót népe (fordítások, 1879). írod.: Sziklay László: A századvég ellenzéki irodalmának történetéből: G. I. (1955). cs Görgey Artúr (Topore, 1818. jan. 30. — Visegrád, 1916. máj. 21.): az 1848-49-es szabadságharc tábornoka s fővezére, emlékiratíró. Ellentmondásos politikai magatartása s főleg a világosi fegyverletétel végrehajtása miatt sokan árulónak tartották és tartják. Mein Leben und Wirken in Ungarn címen írta meg védekező emlékiratát. A Lipcsében 1852-ben megjelent munkát — angol, olasz és svéd fordításai után — Görgey öccse, István, magyarra fordítva is kiadta (Életem és működésem Magyarországon az 1848. és 1849. években, 1911). írod.: Kosáry Domokos: G.-kérdés és története (1936). tu Gracza György (Vehéc, 1856. szept. 12. — Bp., 1908. máj. 18.) : történetíró, publicista. Mint pesti újságíró az osztrákoktól való függetlenségért küzdött. — F. m. : Nevető Magyarország (1887) ; Kossuth Lajos élete, működése és halála (1902); Az 1848—49-i magyar szabadságharc tönénete (1897—98). cs Gragger Róbert (Aranyosmarót, 1887. nov. 7. — Berlin, 1926. nov. 10.) : irodalomtörténész. A berlini Collegium Hungaricum vezetője volt, az ottani egyetemen magyar nyelvet és irodalmat adott elő. Főként a magyar és a német irodalom kapcsolataival foglalkozott. — F. m.: Zay-Ugróci német verses kódexekről (1910); Irodalomtörténeti forrástanulmányok (1916); Ómagyar Mária-siralom (1923). Írod.: Bessenyei Ákos: G. R. (1944). cs Greguss Ágost (Eperjes, 1825. ápr. 27. — Bp., 1882. dec. 13.): író, esztéta. Apja az ev. kollégium tanára volt, s halála után a család Rozsnyóra költözött. Ö maga az eperjesi kollégium diákjaként írta első irodalmi próbálkozásait, majd Németországba ment egyetemre. 1846-tól Szarvason volt gimnáziumi tanár, 1870-től haláláig az esztétika professzora a budapesti egyetemen. — F. m.: A szépészet alapvonalai (Pest, 1849); A rútról (uo., 1858); A balladáról (uo., 1865); Tanulmányok (uo., 1872); Shakespeare pályája (uo., 1880); Rendszeres széptan (1888). — Nevét emléktábla őrzi az eperjesi kollégium falán. cs Greguss Mihály (Pusztafödémes, 1793. júl. 1. — Pozsony, 1838. szept. 27.) : író, G. Ágost apja. Eperjesen, majd Pozsonyban tanított. A magyar irodalmat német nyelvű cikkekben is népszerűsítette. — F. m. : Compendium Aestheticae (Kassa, 1826); G. M. válogatott kisebb munkái (Pest, 1852). cs Grosz Antal (a 19. sz. első fele): egyházi író. A rozsnyói egyházmegye papja, majd a papnevelő intézet igazgatója volt. — F. m.: A lopásnak utálatos vétkéről (Rozsnyó, 1829) ; A végső kegyelemről (uo., é. n.) ; Az ellenség szeretetéről (uo., 1831). cs Gvadányi József (Rudabánya, 1725. okt. 16. — Szakolca, 1801. dec. 21.): költő. Az egri jezsuita középiskolában, majd a nagyszombati egyetemen tanult. 1743-ban beállt katonának, s részt vett Mária Terézia háborúiban. 1783-ban, negyvenévi katonáskodás után, generálisi ranggal nyugdíjazták, s előbb Rohóra, majd Szakolcára vonult vissza. Szakolcán újból megnősült, szép reneszánsz kastélyt építtetett; itt kezdett verselni, s műveit Pozsonyban nyomatta ki. Részt vett az 1790—91-i hazafias felbuzdulású országgyűlésen. Szakolcán halt meg, de hamvait később Rohóra vitték, a birtokaihoz tartozó templomba, ahol a következő feliratú márványtábla jelöli sírját: Gróf Gvadányi József lovas generális, igaz magyar poéta,