Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Fáy András 42 A BXX.TKB.tr BÁX. r A. r AxiuUitv Fáy András írta az első magyar társadalmi regényt Fáy András (Kohány, 1786. máj. 30. — Pest, 1864. júl. 26.): író. Sárospatakon járt iskolába, de négy évig Pozsonyban is tanult, hogy elsajátítsa a német nyelvet. Később Pesten jogászkodott, majd Fóton gazdálkodott, s a reformkor egyik jelentős közéleti személyiségévé vált. Költői pályáját mélabús versekkel kezdte, majd ő lett a tanítómese legjelentősebb magyar írójává. — F. m.: F. A. eredeti meséi és aphorizmái (Bécs, 1820); F. A. újabb eredeti meséi és aphorizmái (uo., 1825) ; A Bélteky-ház (regény, Pest, 1832); Két Báthori (dráma, uo., 1827). írod.: Erdélyi Pál: F. A. élete és művei (1890); Wéber Antal: A magyar regény kezdetei (1959); Mezei József: A magyar regény (1973). cs Fejérpataky László (Eperjes, 1857. aug. 17. — Bp., 1923): történész. Apja az eperjesi kerületi főtörvényszéken volt alkalmazásban, de még az író gyermekkorában Pestre költöztek. Tanári oklevelet nyert, s a budapesti egyetemen az oklevéltan magántanára lett. — F. m. : Magyarországi városok régi számadáskönyvei (1885). cs Fejes István (Legenye, 1838. jan. 22. — Sátoraljaújhely, 1923): költő, író. Sárospatakon Erdélyi János tanítványa volt, s ő ébresztette fel benne költői hajlamait. — F. m. : F. I. költeményei (Szeged, 1861); Kisebb költemények (1881). cs Fekete István (Szene, 17. sz. — ?) : egyházi író. A wittenbergi egyetemen tanult, 1773-ban, a protestánsok üldözése idején külföldre menekült. 1679-ben visszatért hazájába, s az újabb üldözéskor áttért a katolikus hitre. — F. m.: Symbolům grati animi... (Jéna, 1676); Trifolium sacrum ... (uo., 1677) ; Lelki nyugosztaló órák... (Lőcse, é. n.). cs Felsőmagyarországi Minerva: irodalmi folyóirat. Megjelent Kassán 1825-től 1836-ig; előfizetőinek száma nem haladta meg a négyszázat. Dessewffy József indította, munkatársai közül a legjelentősebb Kazinczy Ferenc volt. A lap ellentmondásos szellemű volt, Széchenyi és Wesselényi támogatta, de a haladó írók többsége nem tartozott munkatársai közé. Az első évfolyamban még új szemléletű esztétikai, irodalomelméleti, politikai gondolatokra bukkanunk. Szontágh Gusztáv pl. a haldokló gallus, a szabad hazáért magát feláldozó hős szobráról ír elragadtatással. Magda Pál pataki professzor pedig azt a nézetet hangoztatja, hogy a nemzeti nyelvnek és műveltségnek a népnyelv az alapja. Később a lap egyre konzervatívabbá válik, amihez az is hozzájárult, hogy a cenzúra a második kötetben elkoboztatott egy Széchenyi-ódát. 1833ban a lap meg sem jelent, 1835—36-ban pedig az előfizetők számának csökkenése mellett csupán két-két kötete látott napvilágot. írod.: A magyar sajtó története I. 1705—1848 (1979). cs Felvinczi Sándor (Lécfalva, 1640 — Debrecen, 1686) : egyházi író. Erdélyi származású, 1667ben Kassára kerül ref. iskolaigazgatónak. A kassai egyház költségén Hollandiába megy tanulmányait folytatni, majd újból ide tér vissza iskolaigazgatónak. Az ellenreformáció 1675 körül elűzte Kassáról, s élete végén Debrecenben telepedett meg. Jórészt latin nyelvű hitvitázó könyveket írt. — F. m.: A jó Istennek nevében lelki diadalomról való oktatás (Debrecen, 1679); Igaz özvegy (uo., 1684). cs Fényes Elek (Csokaj, 1807. júl. 7. - Újpest, 1876. júl. 23.) : földrajzi és statisztikai szakíró. Bölcsészeti tanulmányokat Nagyváradon, jogot Pozsonyban végzett. A pozsonyi országgyűléseken a távol levő mágnásokat szokta képviselni. A csallóközi Sárosfán élt, bérelt