Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Erdélyi János 38 nagyobb megszakításokkal több hónapot töltött Eperjesen. A falu jegyzője c. regényének egyes alakjait itt ismerte meg, itt készülődött az irodalmi pályára. Ebben az eperjesi irodalmi élet is segítette. Kapy István, a megye főjegyzője jobbára fiatal írókat és költőket alkalmazott, mert a hivatalos nyelvként terjedő magyart a régi aljegyzők nem tudták elsajátítani. Ezért fogadta fel Sárosi Gyulát, Vachott Sándort és Vahot Imrét. Sárosi Gyulát Eötvös Ignác nevezte ki fia közbenjárására másod jegyzőnek. Mind a hárman a vármegyeházánál laktak, ahol gyakran meglátogatta őket Kerényi Frigyes is. Ez az írói társaság megtalálta a kapcsolatot Eötvössel is, mégpedig Pulszky Ferenc révén. Az irodalmi kör mozgatója és irányítója volt a helyi irodalmi életnek. E.-re akkoriban nem is az irodalmi élet hatott elsősorban, hanem maga a város, annak szelleme, ízig-vérig haladó légköre. Eperjes gazdag város volt, intenzív társadalmi és kulturális életet élt; ez a város tett leginkább eleget annak a modellnek, amelyet az író külföldi mintákra felállíthatott magának. Ugyancsak itt alakulhatott ki érdeklődése más nemzetiségek iránt, vagy legalábbis itt mélyülhetett el s öltött konkrét formákat. Eperjes több nemzetiségű város volt, de nagyobb torzsalkodások a nemzetiségek között nemigen voltak. Egymás mellett működött a városban a magyar és a szlovák irodalmi társaság, tagjaik fordították egymás írásait. írod.: Ferenczi Zoltán: Báró E. J. (Bp., 1903); Bodnár Zsigmond: E. és Kemény (1905); Göllnerová, Alžbeta: J. E. (Spisy Fil. fakulty UK, Bratislava, 1937); Sőtér István: E. J. (1967). zsi Erdélyi János (Kiskapos, 1814. ápr. 1. — Sárospatak, 1868. jan. 23.) : kritikus, esztéta, költő, a korszerű magyar népköltészeti gyűjtés megalapozója. Jobbágy szülőktől származott, tanulmányait a sárospataki kollégiumban nehéz körülmények között végezte. Utána egy ideig (1835—39) a Rozsnyó melletti Berzétén nevelősködött; a felső-mo.-i útját járó Petőfi az Űti jegyzetek tanúsága szerint ezt a kis községet azért látogatta meg, mert ott az általa nagyon szeretett E. „oly sok szép dalt írt". Huszonöt évesen az MTA levelező tagja, később a Kisfaludy Társaság tagja, majd titkára lett. Utóbbi minőségében szervezte meg az első nagyobb szabású és intézményesen előkészített népköltészeti gyűjtést, melynek anyaga 1846—48-ban a Népdalok és mondák három kötetében jelent meg. Támogatta a nemzetiségek népköltészetének magyarra fordított kiadását is. (A hazai nem magyar ajkú népköltészet tára c. sorozat első köteteként 1866-ban a Tót népdalok jelent meg.) 1851-től haláláig a sárospataki kollégium tanáraként működött. E. emlékét szülőhelyén, Kiskaposon szeretettel ápolják. Utca van róla elnevezve, és a községben két emlékműve is van. Az egyiket — a ref. templom falában elhelyezett márvány emléktáblát — a Kisfaludy Társaság és az MTA 1894-ben állíttatta. A másik emlékművet — a Nagy János faragta mellszobrot — 1968-ban, a százéves halálozási évforduló ünnepségén leplezték le. A CSEMADOK helyi szervezete 1964 óta rendez Erdélyi János Napokat. 1965ben az Erdélyi unokák (D. Erdélyi Zsuzsa és T. Erdélyi Ilona) által adományozott emléktárgyakból és fotókópiákból, valamint a helyi gyűjtésből állandó Erdélyi-kiállítást nyitottak meg. — F. m.: E. J. költeményei (Buda, 1844); Szabadhangok (versek, Pest, 1849) ; E. J. kisebb prózái (tanulmányok, Sárospatak, 1863) ; A bölcsészet Magyarországon (tanulmányok, 1885) ; Pályák és pálmák (tanulmányok, 1886) ; Tanulmányok (1890) ; E. J. válogatott művei (1961). írod.: Minay Lajos: E. J. (Sárospatak, 1914); Schöner Magda: E. J. élete és művei (1931); Sőtér István: Nemzet és haladás (1963); Turczel Lajos: E. J. emlékezete (Irodalmi Szemle, 1964/4). tu Erdélyi Pál (Sárospatak, 1864. febr. 12. — Bp., 1936) : irodalomtörténész, Erdélyi János fia. Középiskolai tanulmányait a komáromi bencések gimnáziumában kezdte, majd Pesten fejezte be. Kolozsvárott nevezték ki egyetemi tanárnak. 1920-tól 1935-ig Komáromban élt, s tevékenyen vett részt a Jókai Egyesület munkájában. — F. m. : Fáy András élete és művei (1890); Balassi Bálint élete (1899); Enekeskönyveink a XVI. és XVII. században (1899) ; Jókai útja Rév-Komáromtól Pestig, a bölcsőtől a babérig (Komárom, 2939). cs Ernyey József (Bélaudvarnok, 1874. szept. 21.