Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

37 Eötvös József E Eck Bálint (Lindau, 1494 - Galgóc, 1550 körül) : humanista író, költő. Tanulmányait a lipcsei egyetemen végezte, majd a krakkói egyetem lektora lett. 1516-ban jött Magyarországra, Bártfán és Kassán tanított, később bártfai főbíró lett. Legjelentősebb művét a szónoklat- és költészettan kérdéseiről írta: De arte versificandi opusculum (Krakkó, 1515). írod.: Klenner Aladár: E. B. (Pesterzsébet, 1937). cs Édes Gergely (Madar, 1763. jan. 24. — Tiszatarján, 1847. okt. 20.): költő, író. Iskoláit Sárospatakon és Debrecenben végezte, ref. pap lett. Egy ideig Hetényben is működött. Mestere volt a leoninus verselésnek, híresek voltak azonos magánhangzókat tartalmazó párversei. — F. m. : É. G. enyelgési... (Pozsony, 1793) ; Természet könyve ... (tanköltemény, Kassa, 1793) ; E. G. iramatai és danái (Vác, 1803) ; A Theosi Anacreon versei (fordítás, uo., 1803). írod.: Lehr Vilmos: A leoninus (1892); Böngérfi János: É. G. (Magyar Nyelvőr, 1911). cs Egervári Ödön; Potemkin (Nagyszilva, 1823. febr. 4. — Bp., 1895. febr. 16.): színész, könyvtáros. Gyermekkorát Eperjesen töltötte, ott végzett el négy gimnáziumi osztályt is. Udvari néven nyolc évig színészkedett, majd nemzetőr főhadnagyként harcolt a szabadságharcban. — F. m.: Az 1848—49-i magyar hadsereg feloszlásának okai (Pest, 1862); Sáros vármegye leírása (uo., 1863) ; Honvédvilág (uo., 1868); Az 1848—49-i szabadságharc vértanúi (uo., 1872); Petőfi (színmű, 1873); Petőfi és Bem (színmű, 1886). cs Egressy Ákos; Galambos (Kassa, 1830. nov. 9. — Bp., 1914. dec. 25.): színész, író. írt útleírásokat, emlékezéseket, irodalmi és színészeti tanulmányokat. Kiadta apja, E. Gábor műveit. — F. m.: Emlékeim az 1848—49. évi szabadságharc idejéből (1893); Festett világ (1906); Petőfi Sándor életéből (1909). írod.: Rakodczay Pál: E. G. és kora (1911). cs Ellebodius Nicasius (? — Pozsony, 1577. jún. 4.) : humanista író. Kiváló, flamand származású humanista tudós. Pozsonyban volt orvos, kanonok, majd a nagyszombati káptalani iskola tanára. Sírköve a pozsonyi Szt. Márton dóm külső délnyugati falában van, rajta Istvánffy Miklós latin nyelvű epitáfiuma. — F. m. : Oratio de auctoritate et necessitate Conciliorum ... (Nagyszombat, 1561). cs Endlicher István László (Pozsony, 1804. jún. 20. — Bécs, 1849. márc. 28.): történész, botanikus. Az elemi iskolát szülővárosában végezte, majd Bécsben tanult, ahol udvari könyvtáros lett. — F. m. : Anonymi Belae Regis notarii de gestis Hungarorum liber (Bécs, 1827); Rerum Hungaricarum monumenta Arpadiana (SanktGallen, 1849). cs Endrődy Géza (Tar, 1851. nov. 27. — ?) : író. Középiskolai tanulmányait Késmárkon végezte, majd Pozsonyban járt tisztképző tanfolyamra. Később a nógrádi Vecseklőn gazdálkodott. — F. m. : Fotográfiák (elbeszélések, 1876); Öszi verőfény (versek, 1890). cs Engel János Keresztély (Lőcse, 1770. okt. 17. — Bécs, 1814. márc. 20.) : történetíró. Lőcsén, majd a pozsonyi ev. líceumban tanult, innen a göttingeni egyetemre ment. Tudományos értekezéseket írt Mo. történelméről, földrajzáról, magyar—szláv' nyelvészeti kérdésekről stb. — F. m. : Danielis Cornides Commentatio de religione veterorum Hungarorum (Bécs, 1791); Geschichte des Ungarischen Reichs und seiner Nebenländer (I-IV. Halle, 1797-1804). cs Eötvös József (Buda, 1813. szept. 3. — Pest, 1871. febr. 2.): író, gondolkodó, politikus. Külföldi tanulmányútja után, 1837-ben Eperjesre került; apja, Sáros megye főispánja, a kerületi táblánál kineveztette őt tiszteletbeli ülnöknek. 1837-1839 között feltehetőleg kisebb-