Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Dayka Gábor 34 dolgozta át magyarra Tolnai Dali János dialógusait: Novissima tuba, azaz ítéletre serkentő utolsó trombitaszó (Kassa, 1639). cs Dayka Gábor (Miskolc, 1768. máj. 8. — Ungvár, 1796. okt. 20.): költő. A miskolci gimnázium elvégzése után 1784-ben Kassára ment bölcseleti tanfolyamra. Első elégiáit Kazinczy lapja, a kassai Orpheus közölte. 1791-ben kilépett az egri szemináriumból, Lőcsére vonult vissza (1792—1795), s az ottani gimnázium magyar nyelvi tanszékét nagy hatású beszéddel foglalta el. írod.: Kazinczy Ferenc: D. G. életrajza (1813); Gálos Rezső: D. G. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1913). cs Deáky Gedeon (Kömlőd, 1784 Nagysalló, 1835. okt. 31.): egyházi író. Nevelő volt Bajkán és Pozsonyban, majd ref. pap Nagysallón. — F. m. : Tisztelet oltár ja (Pozsony, 1814); Epinicium immortalibus Francisci secundi (Pest, 1817); Epomelos ... (Pozsony, 1817). cs Decsy Sámuel (Rimaszombat, 1742. jan. 2. — Bécs, 1816. jan. 25.) : író, szerkesztő, orvos. Németországi és hollandiai egyetemeken végezte tanulmányait. Doktori oklevelet szerzett, majd Bécsben telepedett le. 1793-tól 1816-ig Bécsben szerkesztette a Magyar Kurirt és melléklapját, a Magyar Musát (1798-tól Pánczél Dániellel). Jövedelmének jelentékeny részét az irodalom támogatására fordította. Nyelvészeti, földrajzi, történeti és mezőgazdasági tárgyú műveket írt. — F. m.: Osmanografia, azaz a török birodalom . .. állapottyának és a magyar királyok ellen viselt hadakozásainak summás leírása (Bécs, 1788—1789); Pannóniai Féniksz, avagy hamvából feltámadott magyar nyelv (uo., 1790); Magyar Almanak, 1794., 1795. és 1796. esztendőre (uo., 1793-1795); A mezei gazdaságot tárgyazó jegyzések (Pánczél Dániellel, uo., 1800-1801). írod.: Dezsényi Béla—Nemes György: A magyar sajtó 250 éve (1954). cs Dedek Crescens Lajos (Nyitra, 1862. jún. 19. — Esztergom, 1933. szept. 12.) : történész, egyházi író. Kat. pap, majd a budapesti Egyetemi Könyvtár tisztviselője. — F. m. : A karthauziak Magyarországban (1889); Nyitra vármegye története (1898); Pozsony vármegye története (1904). cs Deményi László (Trencsén, 1710 — Korpona, 1761. okt. 28.): egyházi író. Piarista tanár volt, Privigyén, Nyitrán, Rózsahegyen, Korponán is tanított. — F. m. : Orationes (Nagyszombat, 1742) ; Sacrae et piae meditationes (Pozsony, 1754); Victoria ad Szaram címen 1738-ban, Nyitrán előadták egy iskoladrámáját. cs Dcmkó Kálmán (Görömböly, 1852. okt. 3. — Bp., 1918. febr. 13.): tanár, történetíró. 1878tól 1896-ig a lőcsei főreáliskola tanára, utóbb igazgatója. Lőcsén létrehozta a Szepesmegyei Történelmi Társulatot (1883). — F. m.: Polgári családélet és háztartás Lőcsén a XVI—XVII. században (Lőcse, 1882); A felső-magyarországi városok életéről a XVI—XVII. században (1890); A szepesi jog (1891); Lőcse története (Kassa, 1898). írod.: D. K. (Századok, 1918). cs Dénes Lajos (Garamdamásd, 1879. jan. 15. — Bp., 1942. aug. 20.): esztéta. Középiskolai tanár volt Budapesten. — F. m.: Az esztétikai közösség törvénye (1902); Arany János esztétikai nézetei (1905) ; Az esztétika mai problémái (1910). cs Dessewffy Aurél (Nagymihály, 1808. júl. 27. — Pest, 1842. febr. 9.): politikus, hírlapíró. Tanulmányait a kassai jogakadémián végezte. Első értekezései a Felsőmagyarországi Minervában jelentek meg. — F. m.: Néhány szó a Hitel, Taglalat és Világ ügyében (Kassa, 1832); X.Y.Z. könyv (Pest, 1841); D. A. összes művei (1887). cs Dessewffy Emil (Eperjes, 1814. febr. 24. — Pozsony, 1866. jan. 10.): író, az MTA elnöke. Tanulmányait Kassán végezte. Hírlapi cikkeiben Széchenyiéhez hasonló elveket propagált. - F. m.: Alföldi levelek (Buda, 1839-1840); Parlagi eszmék (Pest, 1843); A magyar vámés kereskedési ügy (uo., 1847) ; A fennforgó ausztriai kérdésekről (Bécs, 1856); Az Akadémia és nemzetiségünk feladatai (Pest, 1865). cs Dévai Bíró Mátyás (16. sz. első fele): író. A krakkói egyetemen tanult, majd káplán Boldogkő várában, de nemsokára a reformáció legbuzgóbb apostola lett. 1531-ben mint kassai prédikátort elfogatták; bécsi börtönéből kassai hívei szöktették meg. — F. m. : Disputatio de statu... (1537); A tízparancsolatnak magyarázatja (Krakkó, 1538); Orthographia (1539); Hungarica (uo., 1549). cs