Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Csáky Imre 30 Cs Csáky Imre (Szepes vára, 1672. okt. 28. — Nagyvárad, 1732. aug. 28.): egyházi író. Kassán, Bécsben, Rómában tanult, előbb egri kanonok, majd kalocsai érsek lett. Pozsonyban préposti lakot épített, s itt fényes udvart tartott. — F. m. : Ür teste napi prédikáció (Kassa, 1724); Horologium principům (1742). cs Csaplár Benedek (Dunaszerdahely, 1821. jan. 3. — Bp., 1906. aug. 20.): irodalomtörténész. Iskoláit Érsekújvárott, Pozsonyban, Nagyszombatban végezte. Privigyén lépett be a piarista rendbe. Munkatársa volt Ipolyi Arnoldnak. Tanított Léván, Nyitrán és Szegeden. — F. m. : Buzgó óhajtás nemzeti hagyományaink, különösen a tájszógyűjtés ügyében (Pest, 1858); A nemzeti mivelődés alapja (uo., 1861); A magyarországi kegyes tanítórend történetének tervrajza (uo., 1871); Révai Miklós élete (I-IV., 1881-89.). írod.: Kovács Ágnes: Ipolyi Arnold folklórgyűjteménye (Néprajzi Értesítő, 1956). cs Csató Pál (Sarkad, 1804. jan. 7. — Pozsony, 1841. febr. 15.): író, újságíró. 1837-től a pozsonyi Hírnök segédszerkesztője. — F. m. : Megházasodtam (vígjáték, Pest, 1841); Csató Pál szépirodalmi munkái (1883). cs Csecsetka Sámuel (Besztercebánya, 1818. aug. 2. — ?): egyházi író. Ev. főiskolai tanár volt, előbb Selmecbányán, majd Pozsonyban tanított. Szerkesztette a pozsonyi ev. főiskola értesítőit és Évkönyvét. — F. m. : Magyarhoni evangélikus egyházjogtan I—II. (Pozsony, 1887-89). cs Csécsi János; Tsétsi (Szakoly, 1650. jún. 14. — Sárospatak, 1708. máj. 14.): író. Sárospatakon, Kassán, Debrecenben, Gyulafehérvárott tanult. 1664-től Csécsen élt. 1686-tól Sárospatakon rektor. A jezsuiták elől 1687-ben a kollégium Göncre, 1695-ben Kassára menekült, ahol 1705-ig működött. A helyesírásról írt munkájában Cs. a szóelemzés híve. — F. m.: Observationes orthographico-grammaticae de recta Hungarice ... (Lőcse, 1708). írod.: Toldy Ferenc: A régi magyar nyelvészek (Pest, 1866); Vajda Pál: Nagy magyar nevelők (1957); Bakos József: A pedagógia hőskorából (Köznevelés, 1958). cs Csengey Gusztáv (Komárom, 1842. aug. 8. — Miskolc, 1925. júl. 13.): költő, író. Gyermekbarát címmel megindította az első magyar gyermekújságot. Tanára volt az eperjesi ev. kollégiumnak. — F. m. : Hullámok közt (regény, Pest, 1871); Eszter (versek, 1876); A mocsarak királya (elbeszélések, 1889); Don Quijote (verses regény, 1903). cs Csepreghy Ferenc (Szalka, 1842. aug. 15. — Göbersdorf, 1880. febr. 6.) : népszínműíró. Falusi boltos gyermeke volt. Az elemi iskola elvégzése után az asztalosmesterséget tanulta ki, és segédként külföldön is vándorolt. Kétnyelvű vándorkönyve (Wanderbuch) a Selmecbányái levéltárban található. 1872-től a pesti Népszínház titkára. Sikeres darabjai (Sárga csikó, Piros bugyelláris) révén Szigligeti Ede, Szigeti József és Tóth Ede mellett a legismertebb népszínműírónk. A népszínműn kívül egyéb drámai művekkel is fellépett (A vízözön). — F. m.: Cs. F. összes művei (1881). írod.: Hegedűs Géza—Kónya Judit: A magyar dráma útja (1964); Turczel Lajos: írások mérlegen (Bratislava, 1958). tu Csokonai Vitéz Mihály (Debrecen, 1773. nov. 17. — uo., 1805. jan. 28.): költő, író, a felvilágosodás korának legjobb lírikusa. Apja borbély és seborvos volt. Tizenkét éves korától özvegy édesanyja nevelte. A debreceni ref. kollégiumban tanult, innen 1795-ben Sárospatakra ment. Első verseit a komáromi Magyar Hírmondó közölte 1783-ban, majd a kassai Magyar Museumban és Kármán József Urániájában jelentek meg költeményei. Po-