Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)
Előszó
23 Berzeviczy Gergely Móricnak élete (Pozsony—Komarom, 1793). írod.: Szalatnai Rezső: Arcképek, háttérben hegyekkel (1969). cs Benyovszky Pál (Benyó, 1696. jún. 25. — Pozsony, 1743. szept. 28.) : egyházi író. Nagyszombatban tanult, jezsuita tanár lett. — F. m. : Laudatio panegyrica d. Iuonis (Nagyszombat, 1723) ; Panegyrici Mathiae Corvini Hungáriáé regis... (uo., 1731); Divi Ignatii Loyolae amor (uo., 1742). cs Beöthy László (Komárom, 1826. máj. 1. — Pest, 1857. máj. 20.) : humorista, novella- és regényíró. Komáromi nemesi családból származott, iskoláit szülővárosában, majd Pozsonyban és Pápán végezte. Kecskeméten jogot tanult. A szabadságharcot végigharcolta, Komárom feladása után hadbíró főhadnagyként szerelt le. Ezt követően néhány hónapig színészettel kísérletezett, majd 1850-ben Pestre költözve csak az irodalomnak élt. Az irodalomtörténet általában regényíróként ismeri, bár novellái, karcolatai több eredetiséget tanúsítanak. A kor egyik legnépszerűbb humoristája. — F. m. : Puncs (elbeszélések, Komárom, 1853-1855); Beszélyek (Pest, 1855); Lacikonyha (uo., 1855); 101 cholera-csepp (uo., 1856) ; B. L. mint pesti arszlán, vagyis: Díszes vacsora (uo., 1856) ; A puszták fia (regény uo., 1857); Novellák I-II. (uo., 1857); Válogatott művei I— III. (uo., 1859). írod.: Vadnay Károly: B. L. emléke (Budapesti Szemle, 1895); Erdélyi Pál: B. L. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1896); Gedeon Endre: B. L. élete és művei (é. n.). sz Beöthy Zsigmond (Komárom, 1819. febr. 17. — uo., 1896. jan. 29.) : író, költő. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Pozsonyban, a jogot Pesten végezte. 1845-ben Komáromban lett szolgabíró, majd országgyűlési képviselő. Verseket, elbeszéléseket, jogtudományi cikkeket írt. Költeményeiben és vígjátékaiban a reformkor eszméit szólaltatta meg. — F. m. : Koszorú (elbeszélések gyermekeknek, Pozsony, 1837); Beszélytár gyermekek számára (uo., 1839); Jurista és a kisleány (vígjáték, Pest, 1839); Kóbor Istók (bohózat, Pozsony, 1840); összes költeményei (Pest, 1851); Beszélyei (uo., 1855). cs Bercsényi Miklós (Temetvény, 1665. szept. vagy okt. — Rodostó, 1725. nov. 25.): emlékiratíró, hadvezér. Előbb Ung megye főispánja volt, majd II. Rákóczi Ferenc vezérlő tábornoka az 1703—1711. évi szabadságharcban. A felkelés bukása után Franciaországba, majd Törökországba menekült. — F. m. : Levelei Károlyi Sándorhoz (Pest, 1868); Levelei Rákóczi fejedelemhez (I-IV., 1875-1879). írod.: Thaly Kálmán: A székesi gróf B. család (I—III., 1885-1892); Csanda Sándor: A törökellenes és kuruc harcok költészetének magyar—szlovák kapcsolatai (1961). cs Berecz Károly (Rimaszombat, 1821. okt. 12. — Miskolc, 1901. dec. 26.): költő, író. A gimnáziumi tanulmányait szülővárosában és Késmárkon, a jogot Sárospatakon végezte. Az 1843—44. évi országgyűlésen Eötvös József alkalmazottjaként Pozsonyban tartózkodott, itt találkozott Petőfivel is. A cenzúrától megszabadított magyar sajtó első terméke 1848-ban az ő Szabad hangok c. verseskötete volt (Pozsony, 1848). — F. m.: Tárogató. A legújabb hadi események képekben (Pest, 1859) ; A régi „Fiatal Magyarország" (emlékezések, 1898). cs Bertalanfi Pál (Pólya, 1706. jan. 26. — ?, 1763. jan. 15.) : egyházi író. A teológiát Nagyszombatban végezte, utána mint jezsuita Komáromban lett igazgató. — F. m. : Nagyra vágyódó világ fiának keserves siralma (Bécs, 1750); Dicsőséges Szent István (uo., 1751) ; Mindennapi kenyér (Nagyszombat, 1753) ; Keresztyén bölcsesség (uo., 1754); Világnak két rendbéli rövid ismerete (uo., 1757). cs Berzeviczy Albert (Berzevice, 1853. jún. 7. — Bp., 1936. márc. 22.) : szakíró. Középiskoláit Kisszebenben, a jogot Kassán végezte, majd nyugati tanulmányútra ment. Évtizedekig volt országgyűlési képviselő, a Kisfaludy Társaság s az Akadémia elnöke. — F. m. : Beatrix királyné (1911—1912); Az abszolutizmus kora Magyarországon (1922—1937): Délen (útirajzok, tanulmányok, 1917); Az ötvenes évekből (1923). cs Berzeviczy Gergely (Nagylomnic, 1763. jún. 15. — Kakaslomnic, 1822. febr. 23.): tudományos író. Késmárkon járt középiskolába, majd jogot végzett. Tudományos értekezéseit leginkább németül és latinul publikálta: De commercio et industria Hungáriáé (Lőcse, 1797); De conditione et indole rusticorum in Hungáriáé (Lőcse, 1806).
