Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Batthyány Lajos 29 son hangoztatott nézetei miatt. A kufsteini rabságban nem tört meg, de kiszabadulása után nem tudott többé visszatérni Magyarországra, s pályája olyan törést szenvedett, melynek következményeit élete végéig éreznie kellett. Második elfogatása után, 1815-ben a brünni Spielbergben volt vizsgálati fogságban. Kassán írott költeményei közül a legjelentősebb A franciaországi változásokra és A látó, amely túlcsorduló lelkesedéssel magasztalja a francia forradalmat. Itt született terjedelmesebb költeménye, a magyarországi politikai kérdésekkel foglalkozó Levél Szentjóbi Szabó Lászlóhoz (Hazafiúi aggódás) is. Témáját tekintve itteni a Tekintetes nemes Abaúj vármegye örömünnepére, melyet 1790ben, az új főispán, Orczy László beiktatása alkalmából írt, hirdetve, hogy elérkezett az idő számos reformterv megvalósítására és a Habsburg-kötelék lazítására. Politikai költeményeken kívül kevésbé jelentős alkalmi verseket is írt Kassán, ilyen többek között a Búcsúvétel. Hasonló a Gróf Andrásy Mária kisasszony halálára (elégiatöredék, 1788), Születési vers (epigramma, 1789). Kazinczy Orpheusában jelent meg a Martinyesti ütközetben elesett magyar vitézek sírkövére c. klasszikus veretű epigrammája. Kassán készített műfordításai közül legjelentősebbek az Osszián-átköltések, melyeknek B. volt az első tolmácsolójuk Mo.-on. Az irodalmi közvélemény évtizedeken keresztül tőle várta a teljes Ossziánfordítást. B. kassai tevékenységének emlékét a CSEMADOK helyi szervezete mellett működött Batsányi Kör és a főutcán (Leninova 72) egy szlovák és magyar feliratú márványtábla őrzi. írod.: Horánszky Lajos: Batsányi János és kora (1907); Keresztury Dezső: Örökség (1970); Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai I—III. (1952—1957); Sinkó Ervin: Magyar irodalom (Novi Sad, 1963); Jancsó Elemér: A magyar irodalom a felvilágosodás korában (Bukarest, 1969); A kassai Batsányi-kör évkönyve (Bratislava, 1969); Csanda Sándor: Szülőföld és irodalom (Bratislava, 1977). cs Batthyány Lajos (Pozsony, 1806 - Pest, 1849. okt. 6.) : politikai író, miniszterelnök. Bécsben tanult, Olaszországban és Horvátországban volt katonatiszt. 1830-tól kezdve egyre aktívabban vett részt a pozsonyi országgyűléseken. Mint az 1848-as szabadságharc első miniszterelnökét 1849 januárjában Pesten elfogták az osztrákok, s az aradi vértanúkkal egy napon kivégezték. Országgyűlési beszédei az illető naplókban és politikai lapokban jelentek meg. írod.: Károlyi Arpád: Németújvári gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnök főbenjáró pere I—1I. (1932). cs Bayer Johannes (Eperjes, 1630 — Szepesváralja, 1674) : filozófiai és egyházi író. A wittenbergi egyetemen tanult, első latin nyelvű munkáit is ott adta ki, Bacon eszméinek követője volt. — F. m. : Ostium vel atrium naturae (Kassa, 1662) ; Filům labyrinthi vel Cynosura seu lux mentium universalis... (uo., 1663). Ir od.: Mátrai László: Régi magyar filozófusok (1961). cs Bednáři Mihály (Nagytapolcsány, 1682 — Trencsén, 1728. jan. 13.): egyházi író. Mint jezsuita Kassán bölcseletet tanított, majd Trencsénben lett hitszónok. — F. m. : Philosophia morům (Kassa, 1715—16) ; Stratagemata Mártis Hungarici (Nagyszombat, 1716). cs Beer Frigyes Vilmos (Pozsony, 1691. jan. 4. — uo., 1764. nov. 30.): egyházi író. Alsóbb iskoláit szülővárosában, ev. teológiai tanulmányait Németországban végezte, majd Pozsonyban lett iskolaigazgató, lelkész. — F. m. : Dissertatio theologica de pseudotheologis (Jéna, 1713) ; Gebethe und Lieder für Kinder (uo., 1713); Nachrichten von den Anstalten des Waisenhauses zu Langendorf bei Weissenfeis (uo., 1714). Számos műve kéziratban maradt. cs Bél Károly András (Pozsony, 1717. júl. 13. — Lipcse, 1782. ápr. 4.): író, Bél Mátyás fia. Iskoláit Pozsonyban, az egyetemet Németországban végezte. Élete nagy részét Lipcsében töltötte. Költeményeit, értekezéseit többnyire latinul írta. — F. m. : De vers origine et epocha Hunnorum ... (Lipcse, 1757). cs Bél Mátyás (Ocsova, 1684. márc. 24. — Pozsony, 1749. aug. 29.) : tudományos író. Középiskolába Losoncon, Alsósztregován, Besztercebányán és Pozsonyban járt. 1704-ben beiratkozott a hallei egyetemre. Hazatérése után a besztercebányai ev. líceum prorektora (1708). A Rákóczi-szabadságharc idején, amikor a császári csapatok elfoglalták Besztercét, elfogták, halálra ítélték, de kegyelmet kapott. 1714-től