Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Wagner Károly 132 w Wagner Károly (Zboró, 1732. ápr. 11. — Kisszeben, 1790. jan. 7.) : történész, műfordító, egyetemi tanár. 1747-ben belépett a jezsuita rendbe. Több felföldi városban volt tanár és hitszónok. 1773-tól az Országos Levéltár igazgatója lett Pozsonyban. 1777-től a budai egyetemi könyvtár őre, majd a pecsét- és címertan tanára. Munkatársa volt a pozsonyi Ungarisches Magazinnak. Fordított Corneille műveiből. Jelentős forrásanyagot közölt a Szepességről és Sáros megyéről. Genealógiával is foglalkozott. — F. m.: Analecta Scepusii... í—IV. (Bécs, 1774); Petri de Warda epistolae (Pozsony—Kassa, 1776); Diplomatarium comitatus Sárosiensis ... (uo., 1780). írod.: Pauler Tivadar: A budapesti egyetem története (1880). b Wagner Lajos (Besztercebánya, 1846. aug. 1. — ?) : irodalomtörténész, nyelvész. Pozsonyban végzett ev. teológiát. Besztercebányán, majd 1874-től Pozsonyban volt gimnáziumi tanár. Számos irodalomtörténeti, művelődéstörténeti és nyelvészeti tanulmányt írt (részben Zólyomi Lajos írói néven). — F. m. : Toldy Ferenc életrajza (Pozsony, 1883); Vörösmarty Mihály életrajza (uo., 1883); Bessenyei György életrajza (uo., 1884); Báthory István lengyel király (uo., 1886). Számos cikke jelent meg a Pozsony vidéki lapokban, valamint a Zólyomvármegyei Hírlapban is. b Waldapfel János (Nagyzáblat, 1866. okt. 14. — Bp., 1935. nov. 5.) : pedagógiai szakíró. Didaktikai és neveléselméleti tanulmányokat, művelődéspolitikai cikkeket, filológiai dolgozatokat írt. Szerkesztője volt a Tanáregyesületi Közlönynek, majd a Közműveltség c. folyóiratnak. Ez utóbbinak alapítója is (1914). — F. m.: A házi nevelésről (1896); Adalékok a gimnáziumi oktatás elméletéhez (1897); Közműveltség és nevelés (1938). b Wallaszky Pál (Bagyán, 1742. jan. 29. — Jolsva, 1824. szept. 29.): irodalomtörténész. A Selmecbányái, a rimaszombati és a pozsonyi ev. gimnáziumban tanult. Pozsonyban bölcseleti-teológiai tanfolyamot is végzett. Két évig Losoncon volt a Sembery család nevelője. Utolsó papi állomása Jolsva volt (1783-tól). Műveit latin és cseh nyelven írta. Az első rendszeres magyar irodalomtörténet szerzője. — F. m.: Conspectus Reipublicae Litterariae in Hungaria ab initiis Regni ad nostra usque tempóra delineatus (Pozsony — Lipcse, 1785). írod.: P erényi József: Irodalomtörténetír ásunk első munkásai (Nagykanizsa, 1902); Zsilinszky Mihály: W. P. élete (uo., 1910). b Wathay Ferenc; Vathay (Nagyvág, 1568. szept. 24. — 1606 után): versszerző, naplóíró. Hányatott életű katona. Török fogságban írt naplóját Thewrewk József adta ki Pozsonyban 1838-ban. Ugyancsak fogságban írt verseit Énekeskönyve tartalmazza. Mindkét munkáját saját maga készítette rajzok élénkítik. írt még verses krónikákat is (Szekes Feiervar vezeserül, Tatar rablasrvl, De Populo Judaico). — Kiad.: Régi Magyar Költők Tára, XVII. sz. I. 1959). b Weber Artúr (Késmárk, 1888. aug. 18. — Berlin, 1928. aug. 19.): író, irodalomtörténész. Irodalomtörténeti tárgyú dolgozatai között helyi vonatkozású: Szenei Molnár Albert Németországban (1912). Sokat foglalkozott a szepességi szászok művelődéstörténetével, pl. A szepesi nyelvjárás-tanulmányozás története (1916). b Wéber Samu (Poprád, 1835. márc. 26. — Szepesbéla, 1908. máj. 18.): helytörténész. Eperjesen végzett teológiai tanfolyamot (1854—56), majd Jénában folytatta tanulmányait. Hazatérése után Szepesbélán választották lelkésszé. 1901-től főesperes. Számos helytörténeti tanulmányt írt. — F. m.: A XVI szepesi város az elzálogosítás alatt, 1412—1772 (Szepesváralja, 1888); Podolin város története (1893); Szepes vármegye történeti irodalmának bibliográfiája (Lőcse, 1895). b