Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Vámbéry Ármin 130 V Vámbéry Ármin (Dunaszerdahely, 1832. márc. 19. — Bp., 1913. szept. 15.): orientalista, szakíró. Apja korán meghalt, s ő rendkívül szegényen, szabóinasként küzdött a tanulásért. A pesti egyetemen a keleti nyelvekkel, főként a törökkel foglalkozott. 1857-ben Eötvös József anyagi támogatásával Konstantinápolyba indult, s ott hat évig tanulmányozta a keleti vallásokat, szokásokat, nyelveket. Ez idő alatt számos tanulmányt írt tudományos folyóiratokba, főként a magyar—török kapcsolatokról. 1863-ban dervisnek öltözve csatlakozott egy Bokharába induló karavánhoz, s a délkeletázsiai országok néprajzát és társadalmi viszonyait tanulmányozta. "Útleírásainak úttörő jelentőségük volt a mohamedán országok népeinek és életkörülményeinek megismerésében. Visszatérése után Angliába ment, s ott nagy feltűnést keltett és elismerést szerzett keleti utazásairól szóló előadásaival. 1867-től kezdve a keleti nyelvek tanára a pesti egyetemen. Számos tanulmányában azt hirdette, hogy a magyar a török nyelvekkel közelebbi rokonságban áll, mint a finnugorokkal. E nézeteivel a magyar nyelvtudósok heves ellenkezését váltotta ki. A magyaron kívül német és angol nyelven is sokat publikált. — F. m. : Középázsiai utazás (1865); A magyar és a török—tatár nyelvekbeli szóegyezések (1869); Bokhara története a legrégibb időktől a jelenkorig (1873); A török—tatár nyelvek etimológiai szótára (1877); A magyarok eredete (1882) ; A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet (I—II., 1884-85); Küzdelmeim (1905); A magyarság bölcsőjénél (1914). írod.: Récsei Viktor: V. Á. élete és tudományos működése (Kassa, 1889); Munkácsi Bernát: V. Á. tudományos munkássága (1915). cs Vandrák András (Csetnek, 1807. jan. 24. — Eperjes, 1884. szept. 14.): pedagógiai és filozófiai író. Tanulmányait Eperjesen és Jénában végezte. 1831-től az eperjesi ev. líceum tanára — és igazgatójaként működött. Lélektani, logikai és etikai tárgyú munkákat írt. Az ő nevéhez fűződik a magyar protestáns gimnáziumok szervezeti szabályainak kidolgozása is (1870). Tankönyveit országszerte használták. 1847-ben az MTA levelező tagjává választották. — F. m.: Lelkileges embertan (Eperjes, 1841); A filozófiai etika elemei (Lőcse, 1842) ; Elemi logika (Eperjes, 1844); Az eperjesi egyházkerületi ág. hitv. evang. kollégium múltjának és jelen állapotjának vázlatos rajza (uo., 1867). írod.: MTA Emlékbeszédek III. (Bp., 1886); Emlékünnepély V. A. emlékezetére ... (Eperjes, 1886); Szelényi Ödön: Magyar Pedagógia (1917). _ g Vermes Imre (Pozsony vm, 1853 — Bp., 1886. júl. 21.): irodalomtörténész. Pozsonyban, majd Pesten tanult. Pozsonyban gimnáziumi tanár volt. — F. m.: Virág Benedek (Pozsony, 1883); Zerinvári Zrínyi Miklós (uo., 1883) ; Tinódi Sebestyén és Gyöngyösi István életrajza (uo., 1885). b Vértes József; Vértess (Ipolyság, 1861. jún. 14. — Auschwitz, 1944. jún. 17.): író, vegyészeti szakíró. Egy ideig Nyitrán tanított (1890). Szerkesztője volt a Nyitravármegyei Közlönynek. — F. m. : Ha a nő nem szeret (regény, Kassa, 1888); Arany penész (regény, uo., 1888); Elő halottak (regény, uo., 1889). b Vida József (Körmend, 1833. márc. 2. — Kassa, 1876. jún. 20.): költő. 1871-től kassai jogakadémiai tanár volt. — M.: Nemzeti koszorú (versek, Pest, 1860). b Vidor Pál; Bodonyi Kajtor (Osgyán, 1846. nov. 17. — Bp., 1906. dec. 1.): színműíró, színész. 1864-től vándorszínészként játszott Rozsnyón és Kassán is. — F. m. : A vörös sapka (népszínmű, 1882, nyomtatásban 1901). b Vietórisz-kódex: kéziratos zenei gyűjtemény. 145 lapján 43 egyházi és világi, magyar és külföldi ének, tánc és zenemű található. Eredete bizonytalan. Feltehetően a mai Szlovákia