Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

Szabó József 118 Szabó József; S. Szabó (Serke, 1862. aug. 15. — Cegléd, 1944. okt. 19.) : költő, író, irodalomtörténész. Rimaszombatban és Sárospatakon tanult. 1886-tól Fügén nevelősködött, majd a rimaszombati ref. főgimnázium lelkész tanára volt. ö kezdeményezte a rimaszombati Tompa-szobor felállítását, ami 1902-ben valósult meg. Összegyűjtötte Tompa kéziratait a helyi múzeum számára. — F. m. : Ifjúkorom emlékei (költemények, Karcag, 1890); Tompa Mihály, a költő-pap (1901); A protestantizmus Magyarországon (1927); Zwingli és a magyar reformáció (1932). g Szacsvai Sándor; Szatsvay (Marosvécs, 1752 — Kolozsvár, 1815. máj. 15.): újságíró. 1779-től Pozsonyban újságíró. 1780-tól munkatársa, 1784—1786 között szerkesztője a Ráth Mátyás indította Magyar Hírmondónak. 1786-ban Bécsbe került, ahol 1793-ig a Pozsonyban indított Magyar Kurírt és mellékletét, a Magyar Musát szerkesztette. Lapjaiban és röpirataiban a felvilágosodás eszméit hirdette. — F. m. : Az izé purgatóriumba való utazása (h. n., 1786); Hazafiak tüköré (Pest—Buda—Kassa, 1790). írod.: Ballagi Aladár: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig (1888); Dezsényi Béla: A magyar hírlapirodalom első százada (1941). Szalay József (Baracska, 1857. okt. 13. — Bp., 1885. márc. 15.): történész. Bölcsészdoktori diplomát szerzett a bp.-i egyetemen, majd az Országos Levéltárban volt tisztviselő. 1880tól egyetemi magántanár. — F. m. : Városaink a XVIII. században (1878) ; A magyar nemzet története (II-IV., 1879-83); Bocskay István életrajza (Pozsony, 1884); II. Rákóczi Ferenc (uo., 1885). g Szántó István; Arator (Devecser, 1540 — Olmütz, 1612. júl. 3.): egyházi író, bibliafordító. Galgócon nevelkedett, 1560-ban Nyitrán volt papnövendék. 1561-ben Rómában belépett a jezsuita rendbe. 1565-ben Nagyszombatban, majd Bécsben és Grazban tanított. 1575-től Rómában volt gyóntató pap, 1579-től Erdélyben működött. A jezsuiták kiűzése után 1589ben Vágsellyén, 1590—92-ben Znióváralján, majd Bécsben tevékenykedett. 1605-től Olmützben élt. Lefordította az Ótestamentumot, kézirata azonban elveszett. írod.: Fraknói Vilmos: Egy magyar jezsuita a XVI. században... (1887); Holi Béla: Adalékok a Káldy-biblia történetéhez (Magyar Könyvszemle, 1956). g Szarvas Gábor (Ada, 1832. márc. 22. — Bp., 1895. okt. 12.): nyelvész, a Magyar Nyelvőr megindítója (1872). 1857-ben szerzett Pozsonyban tanári oklevelet. 1869-ig Pozsonyban volt gimnáziumi tanár. — F. m. : Magyartalanságok (Pest, 1867); A magyar igeidők (Pest, 1872); A magyar nyelvújításról (1875) ; Magyar nyelvtörténeti szótár (Simonyi Zsigmonddal, I—

III., 1890-93). írod.: Simonyi Zsigmond: Sz. G. emlékezete (Magyar Nyelvőr, 1897); Rubinyi Mózes: Emlékezések és tanulmányok (1962). g Szászi János (18. sz.) : drámaíró. Losoncon működött mint ref. tanár. Iskoladrámákat írt. Kiemelkedik közülük a Dido szomorú története (1792—93) c. verses drámája, melyhez prológust és epilógust is írt (1. Protestáns iskoladrámák, 1903). Többnyire tanítványai játszották őket az iskolai színpadokon. g Szeberényi Lajos (Maglód, 1820. aug. 15. — Pozsony, 1875. jún. 4.): költő, szakíró. A Selmecbányái gimnáziumban érettségizett. Teológiai és jogi tanulmányait Pozsonyban és Pápán végezte. Selmecen és Pápán tanulótársa és hoszszabb ideig jó barátja volt Petőfinek. Barátságuk 1845-ben megszakadt. Publicisztikai, fordítói és irodalmi munkásságával a magyar és a szlovák nép szellemi és kulturális közeledését szolgálta. Petőfiről írott munkájának forrásértéke van. — F. m. : Forradalmi szikrák (versek, Jenőfi álnéven, Pest, 1848) ; Néhány év Petőfi életéből (Szeged, 1861); Tót népdalok (ford., Pest, 1886). g Szeder Fábián János (Csáb, 1784. jún. 24. — Komáromfüss, 1859. dec. 13.) : író, szakíró. Iskoláit Érsekújvárt, Komáromban, Esztergomban és Pozsonyban végezte. Benedek-rendi szerzetes, majd pap lett. Tanított Nagyszombatban (1824) és Komáromban (1824—26) is. 1841-től a bencés rend füssi birtokának jószágigazgatója volt. A korabeli folyóiratokban és almanachokban több verse, elbeszélése és vígjátéka jelent meg. Cikkei közül a Palóczok (Tudományos Gyűjtemény, 1819) c. értekezése emelkedik ki. írod.: Kemenes Illés: Sz. F. élete és működése (A Pannonhalmi Szent Benedek Rend története, VI. köt., 1916). g