Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikona (Bratislava. Madách, 1981)

Előszó

107 Reviczky Gyula H K VA I MIKLÓS A > I a wf va r \v clvnok /, r g; r is o Tud ó ft K n mŕ roj r. H'/T ' A /vZI/II/ fttrrtt, /7/0- ,/,Á K-H > \>/Mr„ (1879); Rubinyi Mózes: R. M. élete és nyelvészeti törekvései (Pozsony, 1904); Melich János: R. M. nyelvtudománya (1908). g Révai Sámuel (Sebeskellemes, 1833. ápr. 13. — Bp., 1908. nov. 13.): könyvkereskedő, könyvkiadó. Eperjesen, Pesten, Nagyszombatban és Bécsben tanult könyvkötői szakmát. 1856-tól könyvkötő, majd könyvkereskedő. 1895-ben Bp.-en megalapította a Révai Testvérek Irodalmi Intézet vállalatot. Részt vett a Magyar Könyvkereskedők Országos Egyletének megalapításában. — M.: Nemzeti irodalmunkról és a magyar könyvkereskedelemről (1887); A társadalmi jólét föltételei (1901). írod.: Steinhofer Károly: R. S. élet- és pályarajza (1910); Révai Mór János: írók, könyvek, kiadók (1920). g Révay Mór János; Révai (Eperjes, 1860. febr. 24. — Bp., 1926. júl. 7.): politikai író, könyvkiadó. 1895-től, megalakulásának évétől, a Révai Testvérek Irodalmi Intézet vezérigazgatója volt. Legnagyobb vállalkozásai közé tartozik Jókai és Mikszáth műveinek jubiláris kiadása, valamint a Révai Nagy Lexikona megjelentetése. — F. m.: írók, könyvek, kiadók (emlékirat, 1920) ; A Révai Nagy Lexikonának története (1927). g Révay Péter; Révai (?, 1568. febr. 2. - Trencsén, 1622. jan. 4.) : történetíró. 1598-ban turóci főispánná, 1608-ban koronaőrré nevezték ki. A magyar államelméleti irodalom úttörői közé tartozott. Sírja a turócszentmártoni temetőben található. — F. m. : De Sacrae Regni Hungáriáé fortuna commentarius (1613). írod.: Szilágyi Sándor: R. P. és a szent korona (Értekezések a Történeti Tudományok Köréből, 1875). g Reviczky Gyula (Vitkóc, 1855. ápr. 9. — Bp., 1889. júl. 11.): költő, író. Házasságon kívüli gyermekként született. Apja R. Kálmán, az egykori gárdatiszt, bohém életet élt. A Nyitra megyei Vitkócot feleségével, Zmeskáll Judittal kapta hozományba, aki ugyancsak árvái nemesi családból származott. Ö hozta magával Vitkócra kedvelt szlovák cselédjét, a költő anyját, Bálek Veronikát. Az irodalmi köztudat máig azt tartja, hogy a költő csak 1874-ben tudta meg a valóságot, s hivatalos engedélylyel akkor kapott jogot a Reviczky név viselésére is, de csak y nélkül. A vélemény fenntartásának oka a költő születését körüllengő homály. A cselédházban jött világra. Megszületése után átvitték a kúriába, ahol Reviczkyné vette gondjaiba. A szomszédos községben, Nemesjácon keresztelték, öt nappal a születése után, 1855. április 14-én anyja nevén iktatták be az anyakönyvbe. Keresztszülőkként Reviczky Kálmánné és a család egyik jó barátja, Koroda Pál szerepelnek. Ugyanabban az évben, november 4-én a nemesjáci lelkész anyai neve mellé bejegyzi: cognomen in Reviczky transmutavit — vezetéknevét Reviczkyre változtatták. Hároméves koráig tartózkodott Vitkócon, ekkor, mivel apja kezén a birtok elúszott, a család az Árva megyei Lestyén községbe költözött. Anyja, Bálek Veronika Vitkócon maradt. Későbbi sorsáról