Magyar a magyarért. Beszámoló (Budapest, Magyar a Magyarért Munkabizottsága, 1939)

VIII. Kárpátalja

97 vitéz Imrédy Béláné, Brants Gézáné ügyvezető és Boldogh Gyula alhadbiztos munkabizottsági tag kiséret ében körutazást tett a visszacsatolt Kárpátalján. Az első tanácskozás április 12-én volt Ungváron. Felkérésünkre Novakovits Béla tábornok, Kárpátalja katonai parancsnoka szíves volt megbeszélésünkre eljönni, amelyen az összes érdekelt szervek képviselői is résztvettek. Az értekezleten megtárgyaltuk az inségmunka lehetőségeit, szervezésének egységes módját, az inségmunkabérek terményben történő fizetését, tejakciók megszervezését, gyermeknyaraltatás lehetőségeit és egyéb folyó ügyeket. — Ugyancsak ezen az értekezleten tárgyaltuk a Munkácson, Ungváron és Beregszászon létesított fuzvesszőfonó-tanfolyamok kérdését, amelyek a helyi szervek megállapítása szerint szociális szempontból is nagy jelentőségűek voltak és további fenntartásuk szükségesnek látszott. Ez a megbeszélés nemcsak az egyes kérdésekben hozott döntést eredményezte, hanem megteremtette az alapját annak a harmonikus együttműködésnek, amely a továbbiak folyamán az elért eredményeket biztosította. Az ungvári tanácskozás után a bizottság az összes járási központokat meglátogatta, — a szociális megbízottakkal és a helyi katonai és polgári hatóságokkal megbeszélést folytatott, amelynek eredményeként, egyrészt a központ tisztán látta az általános és külön helyi problémákat, — másrészt az ungvári értekezlet értelmében egyöntetűen intézkedett a munka folytatása tekintetében. Különösen szoros együttműködés alakult ki a m. kir. Belügyminisztérium kiküldötteivel : Schultz Gábor min. tanácsossal és dr. Antal József miniszteri osztálytanácsossal, akik a mozgalom megbizottainak munkáját a szociális közigazgatásba beillesztették. Az ő irányításuk mellett indultak meg a nagyszabású inségmunkák, amelyek a Felvidéken végzettektől csak annyiban különböztek, hogy nemcsak pénzben, hanem a helyi kívánságoknak megfelelően, nagyobbrészt tengeriben vagy terményekben fizettünk. Az inségmunkára fordított termények értéke 221.000 P volt. A végzett munkákról a 99. oldalon lévő kimutatás számol be: Magyar a magyarért 7