Magyar a magyarért. Beszámoló (Budapest, Magyar a Magyarért Munkabizottsága, 1939)
VIII. Kárpátalja
90 talma, tekintetbevéve a magyar-oroszok fogyasztási szokásait, a következő volt: 1 kg. kukoricaliszt 1 kg. fehér nullás liszt 1 kg. bab 1/2 kg. cukor 1/2 kg. szalonna A Hangya szervei itt is jól működtek és nagy munkát végeztek. Ungvárott, Munkácson és Beregszászon a helyi Hangya kirendeltségek nagy áruraktáraiban az Ínségesek kataszterébe már felvett, különben munkanélkül álló nők csomagolták az említett élelmiszereket. A járási központokban működő szociális megbizottaink a szükséghez képest közvetlenül e három Hangya kirendeltségtől igényeltek megfelelő számú éleliniszercsomagot. A Hangya vállalta a szállítás technikai lebonyolítását, mely — miként ez összes megbizottaink első jelentéseiből egybehangzóan kitűnik, — nagy, szinte leküzdhetetlennek látszó nehézségekbe ütközött. Ebben a legelső időben még nagyon sok katonai csapatanyag, élelmiszerszállítás volt folyamatban, teherautók, járművek mind a katonaság szolgálatában állottak. Hála a katonai parancsnokságok megértésének, a m. kir. külkereskedelmi hivatal Kárpátaljai Közellátási Szolgálat vezetőinek és szakközegeinek, a Hangya Szövetkezet, főleg a kiváló és lelkes Mayer igazgató és az összes kárpátaljai Hangya körzetvezetők nagy munkájának és igyekezetének, sikerült rövid időn belül megszervezni a segélyek eljuttatását járási, illetőleg körjegyzőségi központokba. Innen az egyes kisebb falvak lakói — megbízottunk és a helyi vezetők szervezése alapján — a rájuk eső élelmiszereket elszállították, ahol azután a kiosztás a helyi vezetők bevonásával megtörtént. Az első napok benyomásairól és tapasztalatairól érdekes képet ad nagybereznai megbízottunk alábbi első jelentése: «Március 24-én reggel 8 órakor indultunk Kassáról autóbuszon Sátoraljaújhelyre, innen vonaton Ungvárig, Ungvárról már csak autóval jöhettünk Nagybereznáig, ahová délután fél 6 órakor érkeztünk. Azonnal jelentkeztünk az alezredes járási