Magyar a magyarért. Beszámoló (Budapest, Magyar a Magyarért Munkabizottsága, 1939)

VIII. Kárpátalja

V III. Kárpátalj a. 1939 márciusában a régen remélt és várt esemény bekövetkezett: Kárpátalja visszatért. Ez az esemény újabb nagyszabású feladat elé állította a mozgalmat. Természetes volt, hogy a «Magyar a Magyarért» munkáját erre az újabb területre is ki kell terjesztenünk; a magyar-orosz nép u. i. hónapok óta nagy politikai feszültségben élt Kárpátalján, aminek természetes következménye a lelki és anyagi leromlás volt. Kárpátalja szociális gondozásának megszervezése a felvidéki tapasztalatok alapján indult meg. Alig felbecsülhető könynyebbséget jelentettek ezek a tapasztalatok, bár az első pillanatokban újabb szakképzett munkaerők beállítása szinte megoldhatatlan feladatnak látszott. Legjobb megoldásként azt a módszert követtük, hogy a Felvidéken kezdettől fogva dolgozó, gyakorlott megbizottak közül emeltük ki a Kárpátaljára szükséges munkaerőket, a Felvidéken pedig az egyéni munkaterületek összevonásával biztosítottuk a munka folytonosságát. A terep széttagoltsága és a nyelvi nehézségek szükségessé tették, hogy az új munkaterületen a vezető munkaerők mellé segéderőket is beosszunk, — egyes tiszta magyar-orosz vidéken tolmácsok beállításáról is kellett gondoskodnunk. A katonai hatóságok jóvoltából megbizottaink a bevonulás után azonnal megkezdhették munkájukat egyes járási székhelyeken az alábbi beosztás szerint: . , ŕ Gärtner Géraldina szo

c. testvér 1. Nagybereznai jaras j Timár Luci

a ľ Petrovits Rózsa vöröskeresztes 2. Huszti járás < ezoc. gondozónő Móricz Rózsa nővér