Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Mécs László

A szíved is száll pille-módon: hogy május nyílik fent az ódon hegycsúcs szívén, pedig már nyári nap nyilaz le az ég ívén. Valami baj van! Férfi lábam lerobbant tán az életlázban: lassan megyen, virágot nyom szét mázsás léptem a vén hegyen... A hátamon a tarsolyomba zord sziklát raktak nagy, goromba sötét kezek, botomon súlyos rovás-írás: lassan vezet... Szedtem a jó és a rossz tudásnak fájáról szomj-csíllapításnak gyümölcsöket, kí sokat ízlelt s hegyre megy: csak lassan jöhet... Látod, magány-országból jöttem: az ősz palástja leng mögöttem két vállamon, bársonyló bánatból szövődött, de vállalom! Azért lassabban lépj hugocskám, kirándulásunk letudom tán s a hegytetőn csiklandozó mókákat mondok nevettetőn... Rohanás a Tavaszban. Kí tudja mióta? talán, ezer éve fut a sors autója az Éjbe velem... Pár perc csupán, hogy a fényre kiérve látok s a csodák özönét figyelem: most ébred a föld, a halálszagu táj, sietni, sietni, sietni muszáj! Hurrá, rohanunk, maradoznak az ormok, maradoznak a völgyek, a várak, a múlt, látok patakot, hidakat, suta tornyot, 71