Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Mécs László

Menjünk Asszízíbe! Testvér! így élni nem lehet: szivaccsal járni sziv helyett, mely telve gennyel, förtelemmel. Fertőző lábad lépni nem mer! Testvér, tisztulni ízibe menjünk Asszízíbe! Ma minden ut vériszapos, uj ösvényt senki sem tapos, minden hidat, mely innen átvisz Tavaszországba: véres árvíz alámosott... Jöjj sebtíbe, menjünk Asszízíbe! Nem léphetsz át a hidakon, mert mázsás Szörny ül hátadon, szíved kivájta undok lába, léket vert koponyád falába: vagy nincs velőd, vagy nincs íze, menjünk Asszízíbe! A Kincsvágy, Gőg ül a hátadon, nem léphetsz át a hidakon. Angyalkönnyüvé finomulni kell most: s repülni! vagy lehullni. Ma válogatnod nincs mibe: menjünk Asszízíbe! Asszízíbe egy éjjelen csodát dobott a Végtelen: píros szívet, szép muzsikásat, táncolt vírág, fa, embertársak s patakzott az öröm vize... Menjünk Asszízíbe! Hallgasd meg ezt a szent zenét: s lelkedben minden gaz, szemét virulni kezd és mennydörögve pokolba fut a Szörny örökre ... Vedd fel a jóság köpenyét, menjünk Asszízíbe! Szegény leszel s alázatos: élet, halál el nem tapos, hidat versz bánatóceánon, 67