Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)
A szerkesztő előszava
A szerkesztő előszava. Antológia. Pár ezeréves görög szó, jobbat mégsem talált, azóta se az ember arra, amit ebben a kötetben akarunk adni Könyvbarátaínknak. Antosz: vírág, logía: gyűjtemény. Odaállítottak Szlovenszkó és Ruszínszkó magyar életének virágos rétjére: Szedd csokorba a legjava termését. De, hogy miként? Nem mondta senki. Mert mindenki más virágot szed össze és mindenki máskép köti a csokrát. Koszorút köt a játékos gyermek s akár pímpímpárét tüz is selyemhajába, azt hiszi szép az s széppé lett általa ő maga is. Csokrot szed a szerelmes, csupa jövendőt mondó Margitvirágot, szirmokba szaggatja, — akár a lelkét is, — mert bizonyságot akar a suttogó, édes szavak mellé a kis virág „szeret— nem szeret?" jóslatától. Más virágot szed, aki névnapot köszönt, mást aki keresztel, mást aki lakodalmat ül s mást, aki temet. Szóval mást, aki másnak kedveskedik és megint mást, aki a maga gyönyörűségére, életének színesebbé tételére köt bokrétát. -..,..• Kinek kedvére kössem a csokrom, kinek ízlése szerint válogassam össze a sok virágot, hogy nekem is örömöm legyen vele s más, mindenki is megtalálja benne a gyönyörűségét, mégse vethessen rám senki követ a „kisdedek megbotránkoztatása" miatt? Töprengve álltam meg a rét közepén s csoda gazdagság tárult elém! Mennyi szín, mennyi forma! Mennyi egyszerű, paraszti bazsalikom és mennyi üvegházban nevelt kényes orchydea! Mennyi „hybrid" alakulat és mennyi csak itt gyökerező másholníncs-vírág! Mennyi gyógyulást kínáló „herba officinalis" és mennyi hódító: „Fleurs du Mal"! Mít tehettem? Belegázoltam a vírágtengerbe és téptem csokorba szinte vakon, ami két kezembe, — egy könyvbe, — belefér. Sejtem, szinte várom is, hogy akik egy szemmel nézik a világot, — csak a maguk szemével, — megszólnak majd, hogy nem láttam az ő szemükkel magam is. Nem baj. Tiszta a lelkiismeretem, mert mindenkinek igyekeztem bemutatni lelke visszhangját. Minden költőt fölvettem, aki megengedte, hogy válogassak verseiből s akiben művészt láttam, vagy aki művésznek Ígérkezik. Nem 5
