Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Jankovics Marcell

A költemény és a próza. Mib vagytob ott fenn, fényes csillagob?! Tí rendületlen, hangtalan nagyob... Oh, én tudom! magános éjszabábon Érezve értem és megértve látom, Mit nappal nem tudoh bímondaní: Tí vagytob Isten gondolatai... Tudom, mib vagytob, égő csillagoh: Mérhetlen fényes, nagy gondolatob! S míbor az ég aranypalástot ölt, Mít a szerelmes hajnal sző reá, Uj kérdés ébreszt: — és mí vagy te, föld? S a hajnalt bérdem, hogy megmondaná, Mí vagy te, napimádó földtebe, Világűr bolygó Ahasverusa, Forrongás lomja, összhang remebe, Gyalázat pobla, szépség trónusa... Az ébredés böröttern várva hallgat... S ne szólj, pítymallat! Tudom, mí vagy, föld: Sárból és fényből írt nagy böltemény, Mit Isten írt az albotás delén. Az Isten írt. Hisz ennyi csodaszépet Csáb a nagy Isten maga bölthetett... Harmóniává írt száz tündérbépet, S beretneb hozzá azurbéb eget... Eszméül vette a nemest, ígazt, Ritmust várazsolt a remegő fénnyel, S refraínneb szánta a bűvös tavaszt A visszatérő, bimbózó reménnyel... És? Ahogy a böltőb böltője megírta A földet, az énebeb énebét, Valami bú megtépte ihletét, Mert fájó bönnyét óceánná sírta... S csalódhatott, mert minden szíblaormot Csalódás dermedt jegével tabart... 35