Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Jankovics Marcell

Választás. Uram, megyek a legmagasabb begyre, Eledbe hogy boruljak, fölmegyek. Uram, egy napra csak, egyetlenegyre Engedd, hogy én válasszam, mí legyek! Egy napra csak, egyetlenegyre A fény akarnék lenni, — napsugár! Remény, teremtő élet, Világosság, ítélet, A ragyogó, a forró napsugár... Csak egyszer, egy kigyúló virradatra, Egy égő délre, halvány alkonyatra, A napsugár! * * * Uram, sejtelmes, vérszín hajnalon, Mikor a minden mámorban pihen még, Derűs, meleg, nagy hittel útra kelnék, Fiatalon! És játszva kezdném, mint gyermek, bohó, S játékban egyre jobban kipirulva, Bíborrá lenne ujjamtól a hó, A tengerhabból csupa gyémánt hullna, A felhőkből lángóczeánt formálnék, S halvány orczájuk szent mosolylyá válnék, Ha megpillant a kis föld s a nagy ég. Uram, nem földi e gyönyörűség: Érezni, hogy mindenki várva vár, Ha én jövök, az ífju napsugár! * * * Felém fordítja arczát, a mí él, Mária könnye, eltiport fűszálak, Magot kérő kalászok sorba állnak, A rózsák ajka énhozzám beszél, Örömkönnyel telt a cseresznye kelyhe, Felém hajlik a cserfa sudara, Felém nyúl minden, epedéssel telve, Énnékem minden ölelő ara... A barna hant is, minden földi élet Szép édes anyja, és hü temetője, Szeme tüzétől dermedésből éled, És föllélekzík, pára száll belőle... Uram! teremtek, alkotok! 33