Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Győry Dezső

Varjak postája. Tegnapról mára leégett a porta. Az udvar üszkös, az élet megállott. Az este vörheny, a szél dereket szór S az élők lelke szélütött, zilált. A porta szélén három bús fa gubbaszt. Aguk leperzselt, kormos, megmeredt. Egy sötét varjú szálldos fáról-fára. 5 lomhán hord szótlan üzeneteket. Új hit elé. A templomokban oly kevés a lélek, A templomokban oly kevés az ének. A munkásszemben megcsalódott árnyak A munkásszemben új vágyak cikáznak. Már ó szószékek recsegnek, ropognak, Már hordómélyek üresen konognak. Uj megváltás kell a kisemmizettnek: És nem halunk meg míg kí nem fizetnek! Mert úr, paraszt, szegény és gazdag egyek: Hogy egy rögből és lélekből születtek. Egyek vágyakban, gesztusban, alakban: Magyarok. — Ámen. Megmásíthatatlan. Látogató. A szomszédjárás régi jó szokás Ma mintha tépő kötelesség lenne. Komor arccal még be-beköszönünk Komához, vőhöz. De nincsen semmi köszönet se benne. Bor tnég kerül, cigány is huzza néha, Tán még mámor is van. És még több hallgatás. A szomszédjárás régi jószokása Mégis csak olyan, Akár egy férfi halottat-síratás. 16