Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Szeredai-Gruber Károly

S ádventvecsernyén orgonálni, Míg gyúlnak hívó hajnalok. Míg SEÍntszüremlő lesz a távol, Szemem gyöngygarmadát nyalábol S titáni tavaszmuzsíkától A lelkek grálja felragyog. Addig roráté minden ének, A szív tüzel, az ajkak égnek, De szivárványos szent igének Szirom-esője nem pereg . . . Nem vívok én viharzó harcot, Csak viselem a sújtó sarcot, — Megcsókolok sok könnyes arcot S ölellek, fáradt emberek! Ima. Uram, kí győztél gyötrelmen s halálon, Lásd: kínkereszt vonaglik minden vállon Éš bú borítja bimbók bíborát. Nagy vértoron gyehennák kénje kéklett S vész-orgián ránk rémes Éj sötétlett, — Megváltónk, tégy csodát! Gyertyáit gyújtsd megújtavaszgyönyörnek, S, mik lázt lihegve tárt szívünkre törnek, O, űzzed el az átkos árnyakat! Kegyosztó ajkad bűvös szózatára Kínyíl csudáknak Csípkerózsavára És száz virág fakad. Felébred újra Almok szűz leánya S rügybontó rózsát tűz arany hajába Sugárzó ünnep selymes hajnalán. Uram, a csókja minden bűnt eléget, Uram, a lelkünk szenvedéstől tépett S kiált az üdv után. Ó, hallgasd meg az epedő imákat, Te vagy az Ut és vagy a Bűnbocsánat S malasztnak mézét rejti serleged. Nézd: oly szelíddé, jóvá tett a bánat, — O nyújts kezet, mint ama Magdolnának, Kí annyit vétkezett. 147