Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Füldes Sándor

Égő kezekkel. Szétpattantak a hordók, hegyek elszáradtak, töntkrement kocsma a világ, pörkölt falairól lehulltak a képek, csak Robinzon neveti ájult hangulatát, élet jár fogvacogva, vér zuhog, vad hámor kalapál, róssz tallérok repülnek: elkésett csókok loholnak meghalni — a borostásállú ősznap aprópénzzel fizet, de minden csókból marad egy lehellet s az éhes gyermekek lehellete sem vész el: csírás talajjá sűrűsödik a páriákból sugárzó világ! Elet koldul hitet — tenyerünkön máglyák perzselik ki a halálfélelmet a Végtelen fülledt zsákutcáiból — lenni: kinyílt artériák egymásba dőlnek, remegő tereken fáklyázó büszkeségét hordozza a felriadt nyomor! a tömegen gördülő nyugtalanság deltákat keres — minden sír: kezdet kenyereken a szív vörös zászlói s az asszonyok méhében szent kenyerek dagadnak égő kezekkel egy extázis rendezi a félmeztelen sorokat észavarja újra egvbe tejesboltok, gyárak, egyetemek és kaszárnyák előtt bársonyos lánglevegő síkolt: tavasz jön! négerábrázatú Pacific vonaton, ezüstös Zeppelinen, vagy a Volga táncoló gőzösén mezítláb vagy szamárháton, talán a szomszéd házból: egy hittel és millió kézzel kíbölcsőzní az erjedő időt •— Európa arcán a halál ábráit véssük viharerővel nyujtjuk karjainkat uj létünk felé! Európai változásokra. „ . . . Kiknek vérét a természet kéri, Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri . . ." Bacsányi Átkozott legyen, aki hallgat! haldoklónál élesebben ordíts! te vagy a haldokló! te vagy a gyilkos! átkozott, ki cifra dalt dadog: Európa bűnbarlangjában tarka kártyákkal sorsolják véred — Testvér! ledobom a kendőt akasztottak utolsó pillantásáról, mit titkoltak előled, mert: te vagy! és szemgolvóíd mutatom hős-mészáros-lázban 12