Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Sárosi Árpád

Álmodjanak erdők-hegyek, Ne ébredezzen ének, Míkor remegve áldozom: A napnak, tűznek, fénynek. Nap, lángot, ragyogást te adj Két, hervadó szememnek, A szívem, számat, véremet Örök tüzeddel verd meg: Fülembe rontó énekét Szerelmes, szent titoknak, Élet-igéket, örömöt, Mit soha el nem mondtak. Omlik az arany zápora, Vidám zsoltárok zsongnak Viszem, király, dús kincseid: Ébredő asszonyomnak. Egy íbolyacsohor. Elküldlek hozzá . . . Nem vagy szerelmi posta többé. Nincs üzenet, választ se kérek, Nem vagy te már ma hírvívője Remények, vágynak, szenvedélynek. Elküldlek hozzá . . . Nem fürösztlek meg csóközönben, Könnyem sem hull a leveledre, Elmúlt a láz, tavasznak láza Mind eltemetve, elfeledve. Elküldlek hozzá . . . Nem titkon, hajnal mosolyával, Szorongva, lesve mikor ébred? Elküldlek hozzá fényes délben; Minden vendége lásson téged. Menj kís virágom . . . S ha megkérdi, hogy mit üzentem? Hajtsd meg fejed, ne légy beszédes. Csak illatozzál és hervadj lassan De ne közeledj a szívéhez. 122