Sziklay Ferenc (szerk.): Lírai antológia. Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (Berlin. Ludwig Voggenreiter Verlag, 1926)

Rév József

Asszony mosoly, férfíkönny, mind hazugság! Mindenki mást mond, mint ámít akar! Büszke szó rejti a nyomorúságot, Részvét szava kárörömet takar A sértőnek mosolyos hazugsággal Azt hazudjuk hogy nem fáj szava És e mosollyal jobban megalázzuk, Mint megalázott minket ő maga. Romok fölött béke hazug szavával Újjáépítő uj munkához látunk... Oh! Ne ugy bocsásd meg a mí vétkeinket Mint ahogyan mí itt lent megbocsájtunk! Miatyánk, néha mikor alkonyat van És nem lobog még fennen a szövétnek, A lelkünkben lázongva fel-felhördül A felhalmozott bánatosztó vétek, Ugy néha-néha el szeretnék bújni A hazugságok gyülölö, bús hónából... És megtagadva földi küldetésünk — Gyermek — hitves — barát — és Tőled távol Reszkető kézzel megfogjuk a fegyvert... És az nyomul már, szívbe árkot vésve: Miatyánk, fogjad meg a gyilkos fegyvert És ne vígy minket, oh, a kísértésbe! Oh, adj inkább egy uj csodát közénkbe Vedd el szívünkből csak a hazugságot: És akkor égben ép ugy mint a földön A te neved lesz csak egyedül áldott... Mert egy gonosz van: Csak a hazugság az Mely mindent megöl, amít Te nékünk osztol: Oh, tanítsd az embert az igazmondásra, Oh, szabadíts meg minket a gonosztól — Amen. 117